Ha nem lettem volna ott, el se hinném, mennyire emlékeztetett a ma koraesti tüntetés az Alkotmány utcában a tavalyi pride elejére: sok meleg az Alterból, Brutkóból, khm... !szkafanderből, még több (vélhetően) heteró, többé-kevésbé humoros transzparensek ("Szabadság! Szerelem! Alkotmányban kell nekem!", "A házassághoz két igen kell, nem két nem"), politikaszag. Kár, hogy nem voltunk elegen. Hiába van sokaknak elege, nem tesznek a dolgok jobbításáért. Ez volt a korábbi kifogásom is a Pride kapcsán (ld. melegleles.blog.hu), sok újat e tekintetben most sem mondhatok.
A Melegek Egyenjogúságáért Koalíció (ld. facebook) többedmagával és többek között az ellen hívta össze a jónépet, hogy az alkotmányban a házasság a heteroszexuális párokra korlátozódjék. Ilyen kevesen értenénk egyet a céllal?
Két attitűdöt tudok nagy hirtelenjében az elmaradáshoz társítani, ennél nyilván sokkal több van:
1. Leszarom a házasságot (regisztrált élettársi már úgyis van);
2. Távol maradok, ha ott vagyok se változik semmi...
Az elsővel azért nem értek egyet (bár személy szerint én leszarom a házasságot), mert azt szeretném, hogy egész életemben én dönthessek, és ha pár év múlva rámtör a fékezhetetlen házasodási vágy, ne Alaptörvény tiltsa azt meg nekem (legalább reményem maradhasson...) - különösen nem egy olyan alaptörvény, amely az előzőhöz képest csak szűkíti az emberi szabadságok körét. Az Alkotmány számomra a civilizáció fejlődésének letéteményese. Olyan elvek és értékek hordozója, amely a társadalom ideális állapotát tekinti eszményének. Az Alkotmányban megfogalmazott elvek szűkítése retrográd folyamat tanúbizonysága: mintha úgy döntenénk, az eddigi európai utunk téves volt, tolassunk! És én ezzel nem értek egyet. Nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba. Ha nem mi változtatunk, akkor is lesz változás. És ez csak előremutató lehet. A tolatás ebben a vonatkozásban egyfajta fals előrehaladás.
Máris a második véleménynél tartunk: úgysem változik semmi. Egy fecske nyilván nem csinál nyarat. Mégis hangot kívánok adni az ellenkezésemnek, ez pedig állampolgári mivoltomban egy kocsmai sörözgetés alkalmával a legjobb barátaim között ugyanolyan nevetségesen semmitmondó (Petőfi sem csak a barátai előtt szavalt), mint amilyen illetlen lenne kihallgatnunk, miket beszél össze Fityesz a hitvesi ágyban. Az identitásom részét képező "politikus LeGars" vagy "állampolgár LeGars" csak akkor hallathatja hangját, ha megmutatja magát a közben. Meg persze ha itt a blogoszférában jelenik meg ismeretlen olvasói előtt ..
Továbbra is fontosnak tartom, hogy létünknek politikai értelemben is jelét adjuk, ha már egyszer a választásokon legfeljebb számok vagyunk, nem nevek vagy arcok (addig jó...) Emberként legfeljebb akkor létezhetünk a politikai szereplők számára, ha fizikai valónkban is kapcsolatba léphetünk velük. És mivel nincs módja többezer embernek másfél óra alatt személyesen megmondani a véleményét a célszemélyeknek, gyűljön össze egy helyen, és tapssal, füttyel, nádihegedűvel adjon neki hangot.
Európai szinten meg? Így is nagy szarban van az öreg kontinens. Ha alapvető identitását sem képes meghatározni, hogyan maradhatna fenn egy olyan világban, ahol a legtöbben nem fogadják el a működésmódját? (Ugyanezért sajnálom, hogy eddig még nem jött össze az európai alkotmány.) Magyarország alkotmánya úgy tűnik, távolítani fog bennünket Európától. Hát hogy ne hallatnám az ellenkezésemet!
Ahogy egy blogger idézte az ismeretlen halhatatlant, csinálhatnak ezek akármit az alkotmányukkal, csak nekem ne kelljen látnom. Csinálják a hálószobájuk négy fala között!
