Úgy alakult, hogy hétfőn a Gödörben jártam CocoRosie-koncerten. Előzőleg nem igazán érdekeltek az amerikaiból franciává lett csajok, mert a pár számtól, amit hallottam tőlük, falnak mentem. Mégis ott voltam.

Fél kilencre teltház lett, és barátaimmal még egy bő félóráig hörpöltünk a kávézóban. A közönség a Gödör középső, Akvárium-termében párnákon ücsörgött a földön. Várták a bálványt. Diákok nyári szüneten, kultúrmunkások kimenőn. Mire a dühöngőbe értünk, csak állóhely maradt a hangfal árnyékában. 

És akkör jöttek ők: félóra lötyögés, andalító és zavaró dallamok, néha egy kis rnb-s ritmus. Meg egy egész játszótér a színpadon hangszerből és jelmezből. Ők hatan meg a színpadon, mint a skacok az általánosból, dobálták egymásnak a labdát.

Aztán a koncert közepén a Bianca és Sierra kicsit a backstage-be vonult, hogy rendbetolja magát. Addig a szőke eminens a 3/A-ból reflektorfénybe lépett, és mintegy hatperces beatboxával olyat rittyentett, mint a az egész izlandi szájpukkasztóklub. Csörögtek a láncok a táncoló csípőkön. Aztán a testvérpár is visszatért a színpadra, és belecsaptunk a lecsóba. Az ücsörgő lötyi-fetyik végre feltápászkodtak, mi is jobban a színpad közelébe sodródhattunk, és már indult is a deeeeensz. 

Az 1200-as banda nagyon bejött Cocóéknak, és különösen értékelték még a koncert elején az ücsörgő közönség soraiba bevergődő szerelmespárt (egy fiút és egy lányt), akik a színpadtól három méterre mutatták meg nekünk és a csajoknak a klubból, milyen is egy igazi kokósrózsis négercsók. A két lány odavolt a produkciótól, no meg a parádévá fajult gyerekzsúrtól. Két ráadást is kaptunk. Mint bennfentes berlini barátunktól megtudtam, két hónappal korábban, ugyanezen a show-n a második ráadást nem érdemelték ki berlini kollégáink... Ebből is láthatjátok, kisöcsi néha lepipálja bátyót. 

(CocoRosie albumborító by Pierre et Gilles)

Másnap rákerestem a YouTube-on az együttesre. A legsúlyosabb előadásukat a France 2 közszolgálati tévén láttam, ahol a csodaszép és csodaintellektuális riporternő így mutatta be a köznek, miről is szól a CocoRosie (míg a lányok a falat kaparták): 

"Euh, elles sont de retour, les deux soeurs un peu chipies avec leur voix parfois délibérément discordantes et leur trip-hop parfois inquiétante... Merci de les applaudir..."

"Őő, visszatért a két kis pattanásos bakfis a néha szabadosan hamiskás hangjukkal és azzal a néha-néha aggasztó trip-hoppal... Szabad megtapsolni őket...", szólítja fel Beyoncé comme-il-faut hugicája a stúdió közönségét, mire lagymatag tenyérklaffogás indul meg a szellős sorok között. A szegény csajok a színpadon meg talpig glédába vágva, daluk közben aggódó tekintettel pásztázzák az arctalan közönséget a hideg stúdióban. Nesze neked, karrier!

Szóval, a Gödörben olyan együttest ismertem meg színjózanon (kocsi), hogy azóta tudom, mit fogok hallgatni holnap a repcsin Németország felé.

És ez a Rainbowarriors eléggé magával rántott. Meg a többi is.