Ma délelőtt tartották - az imént, hogy egészen pontos legyek - a 15. Pride sajtótájékoztatóját. Szerény közönség érdeklődött az esemény iránt, talán az igencsak későn, egészen pontosan tegnap délelőtt szétküldött sajtóközlemény miatt. Is. 

De valahogy kevesebb idén a visszhang, a felháborodás, a fenyegetőzés, ami pedig a legjobb forrása a hírverésnek. Steigler Sándor is elmondta az egyetlen elhangzó kérdésre, hogy nem érte őket idén jelentős támadás - az előző évekhez képest. Egyedül a Szent Korona Rádió honlapjának ellenséges cikkéről tudtak beszámolni. És valóban, ott többet foglalkoznak velünk, mint a pride.hu-n.

Mégis, Budapest kissé csendes idén a témával kapcsolatban, talán mert van mi mással foglalkoznunk így két hónappal a választások után. Mindenesetre ugyanúgy védeni fognak minket dupla kordonnal, noha az árvízvédelemben szerepet vállaló rendőrségi állomány terheltsége miatt csak rövidebb szakaszra fog kiterjedni a vonulás, mint tavaly. 

Most már nem csak állatkerti majmokként fogunk felvonulni a rács mögött, kifejezetten elszigetelt catwalkká alakul az Andrássy út: szépen elindulunk a kulisszák mögül (Hősök tere), végigvonulunk az Oktogonig, majd ott egy kihívó (jujj, tabuszó a felvonuláson!) csípőlendítéssel visszapenderülünk, és újra a Hősök tere felé vesszük az irányt.

Steigler elmondta: az 1992-es, Sisso által a leggyorsabb futók felvonulásaként aposztrofált eseményre emlékeztet ez a helyzet, amikor is a Capellától indultak a bátrak, elsiettek a Vörösmarty térre, majd onnan vissza. Nem vonnék ostoba párhuzamot, miszerint most is ott tartunk, ahol 1992-ben. Nem, egészen máshol tartunk, noha első látásra semmivel sem vagyunk beljebb: kirekesztettként vonulunk. A helyzet mégsem ugyanaz. A hasonlóság csak annyi, hogy ugyanoda érkezünk, ahonnan indultunk. Mindenki indíthatja szabad asszociációját...

Summa summarum, olyan érzésem van, hogy nem figyelnek ránk. Három nappal a fesztivál előtt nincs robbantgatás, nincs anthrax, de még a sajtó is blazirtnak mutatkozik, mintha nem kéne botrányra készülni. Ez persze annyira nem is baj - csak el ne szóljam magam. Vagy ti máshogy látjátok, eltérnek a benyomásaink?