Egész hétvégén cseteltem egy szexi képpel grájnderen, akiről kiderült, hogy szintén építész, egyébként nem nagyon tudtam eldönteni, hogy a) szimpi vagy ellenkezőleg, b) tökfej, így újra megerősíthetem azt az aranyszabályt, hogy az ismerkedés halála a csetelés. Megbeszéltük, hogy ma (hétfő) együtt ebédelünk.

A Bowery és a 1st Avenue között, vagyis East Village-ben várok rá. Bár elmondtam, hogy nem szeretnék szex-szel kezdeni, mégis a pecója címét adta meg. Az sem túl lenyűgöző, hogy egy építészt a Starbucksba vinne randira.

Fel voltam készülve rá, hogy valami lepukkant ciki hely lesz a cím... nos, ehhez képest, egy frissen átadott minimalista lakóházban fogad a doormen, miszerint mr. iksz nemsokára megérkezik - így is lett. Szerencsére csak a kutyát kell letenni fent, az egyterű loft lakásban (vajon azért alakul így, hogy hátha rávetem magam / rámveti magát / egymásra vetjük magunkat?), és már indulunk is lefelé. A csetben megbeszéltük, hogy tekintettel a napszakra, ebédeljünk együtt. Iksz egyébként nem túl helyes, idős, mégis nagyon kedves, és szerény, szóval... az a srác, akihez soha nem mennék oda egy klubban, pedig egy kis beszélgetés után már kifejezetten vonzó. Egy közeli ázsiai étterembe ülünk be, kis asztalok, becsordogál a napsütés, az egész nagyon családias, nyilván mindenki törzsvendég (mínusz egy én), olcsó napi menü és mindenféle (thai) földi jó.

Órákon át beszélgetünk gyerekvállalásról, barátokról, párkapcsolatról, megelőzésről (!), kortárs építészetről (kiderült, hogy nagy magán biznisze van, pl. a saját házát is ő tervezte, és dolgozik egy aktuális felhőkarcolón, hobbija pedig egy hatalmas bár nyitása, meg egy loft kipucolása művész tanyává... melyik pillanatban csúsztassam a névjegykártyámat a zsebébe?). Tényleg nagyon vonzó srác, mégis érzem, hogy ez az utolsó találkozónk (hiába búcsúzik később nagyon kedvesen), ezért inkább kifaggatom, hova járnak a helyi menő-jófej bubik általában. Ezt most közkincsé is tenném, ha már egyszer mi a "rossz" helyeken töltöttük a hétvégét. (Na jó, kibírtam valahogy).

A "jó" helyek: Therapy, Bartini, Vallada, szombaton Industry, Green House, Griffin. Ahol mi voltunk (The Splash) csak turistáknak, és kíváncsiskodóknak való ipari alteregó. A szabadban dumcsizni hétvégenként a Christopher Piernél érdemes. Ami az extra, hogy a legtöbb tehetős meleg bérel (vagy tulajdonol) házat a Pines Fire Island-en. Ez egy keskeny sziget két órára New Yorktól Északra. Autóval nem lehet behajtani, a homokos tengerparton állnak szabadon a házikók, a központban néhány meleg klub és bár... milyen kár, hogy nem hívott el magához a hétvégére, LeGars-val lehetne néhány érdekesebb posztunk. Mint ez.