Andris ma visszadobbantott New Yorkba, én viszont úgy döntöttem, maradok még két napot, mert nem tudok betelni a montreali tengés-lengéssel. Az elmúlt napokban - közel egy hete - egy sort sem írtam, mert napjaink elég zsúfoltak voltak: délben kelés, délután-koraeste városnézés, este buli... Szerdától szombatig minden este.

(kép: Unity - meleg diáktanya)

Van mit felfedezni Montrealban. A város kétségtelen szépségein túl ott az éjszakai élet: Észak-Amerika egyik melegközpontjában vagyunk (San Francisco mellett itt van a legpezsgőbb éjszakai élet), ahol nem pusztán a mindennapok alakították úgy, hogy a városban egy elég nagy melegnegyed alakuljon ki, hanem kifejezetten kormányzati szándék áll emögött. Montrealban a 80-as években bezárták az akkor még undergound meleg helyeket a város keleti részén (Rue Sainte-Catherine Est - Rue Amherst - Avenue Papineau). Azután a kilencvenes években jött egy liberálisabb éra, és a politikusok felmérték a jelenségben rejlő pénzügyi potenciált. Eleve, a francia-kanadaiak az észak-amerikai népek között kifejezetten nyitottak és bulizósak, ezért sokan járnak át - főleg Torontóból, Québec City-ből és New York-ból - mulatozni, máshol ugyanis sokkal zártabb a melegélet... Ma már kormányzati honlapja van a Rue Sainte-Catherine Est-en összpontosuló melegnegyednek (főleg a Beaudry metrómegálló környéke), és az utcán kilógatott, idézetektől hemzsegő zászlókon hirdetik a szabadságjogainkat. 

(kép: "Szeretni, amink van, rezignált módja annak, hogy sose legyen miénk az, amit szeretünk")

A meleghelyek Montrealban elég változatosak. Nem találkoztunk ugyan félhomályos darkroomokkal, sem vad szaunákkal, viszont hirhedt a város a "danseurs nus"-kről (meztelen táncosok), akik a rúd körül vetkőznek, lóbálják lőcsüket a közönség feje fölött, és húsz dollárrért táncolnak is neked, külön... Hogy ez milyen egyéb szolgáltatást rejt magában, azt nem tudjuk, mindenesetre láthatóan elég sok diák ebből keresi meg a tandíjra valót... És ezen senki sem botránkozik meg mindaddig, amíg mindenki vigyáz az egészségére. A szabadosság ugyanis erős preventív kampányokkal párosul. A melegek egyébként sem túl zabolátlanok, az első benyomások ellenére sem. Úgy láttuk, kevéssé utaznak "ipari szexben", sokat cseverésznek és ismerkednek, mielőtt bárkivel ágyba bújnának. Annak ellenére tehát, hogy a kormányzat turisztikai okokból nagyon nyomja az ipart, a melegek maguk kevésbé. Nem kifejezetten jellemző a bodybuliderek izomfitogtatása sem, ellenben rendkívül sok a meleg rocker és alternatív arc. Sok az egyszerű diák, és nem éreznek kényszert arra, hogy megjátszák magukat vagy szerepek mögé bújjanak. Léteznek. Elfogadják őket, ezért nekik sem kell stratégiákat kitalálniuk arra, hogyan védjék meg érzékeny szívüket.

A klubok számosak, és tágasak. Jelenleg egyáltalán nem vagyunk a főszezonban (tavasztól szeptember végéig a Rue Sainte-Catherine-t a rue Saint-Hubert és az Avenue Papineau között, tehát két metrómegállónyi vonalon lezárják az autós forgalom elől), ezért a klubok még szombat éjjel sem voltak tele. A Unity láthatóan a diákközpont, kb. 600 férőhelyes a klub. A Sky Pub három emeleten, négy tánctérrel legalább 1500 főt képes beefogadni, és vannak kisebb, két-háromszáz fős diszkók is. Emellett sok a kocsma, a kabaré, jellemzők a travishow-k (változó minőségűek), és a transzexuális közösség is jelentős (nagyon csinik egyébként!) 

A Rue Sainte-Catherine-on tegnap bejutottunk a Circus nevű afterhours-klubba is (borsos 35 dollár a belépő, de mi csütörtökön a Parking nevű klubban szereztünk olcsóbb belépőre jogosító kártyát). Mivel a klubok itt háromkor bezárnak, igen nagy sikere van - nem csak a melegek körében, sőt... - a hajnali egytől reggel tízig nyitva tartó technoklubnak, ahol Mirko Loko és Carl Craig lesz a vendég október folyamán. Sokatmondó, hogy a helyen, bár sokáig nyitva tart, nem árulnak alkoholt. Körbenéztünk. Nem kell elmesélnem, milyen tekinteteket láttunk. A kormányzat végeredményben ügyesen kanalizálja azokat az energiákat, amelyeket nem tudna amúgy megfogni... A hangulat frenetikus volt, a hangrendszer döbbenetesen jó, a hely - mint itt mindegyik - hallatlanul tágas, és legalább ezer ember dühöngött reggel négykor a remekjó technóra (Paskal & Vesselinov, a két montreali hip-dj játszott), amikor mi kidőltünk, és hazatántorogtunk. Ez volt a negyedik napi bulizásunk egyhuzamban (ráadásul még hétfőn New Yorkban nagyon benyakaltunk az Industry nevű klubban), úgyhogy csömörünk volt az alkoholtól is... Mindenesetre ennek eredményeként röviden ugyan, de össze tudtam rakni, milyen is a montreali meleg éjszaka.