Nyájas Olvasónk, röhögni fogsz, de én valóban nem vettem komolyan, hogy itt Amerikában tényleg azt a nyúlós, mogyoróvajas angolt beszéli majd mindenki, amit a TNT-n hall az ember. És de! Biztos azért nem gyanakodtam, hogy itt még a burkás arab asszonyságok is a ya-know-what-I-mean inglist nyomja, mert annyira sztereotíp a dolog, hogy nem lehet igaz. Annak idején, amikor Montrealba költöztem, nem lepődtem meg rajta, hogy mindenki úgy beszéli a franciát, mintha főtt krumplival lenne tele a szája, pedig a québécois is legalább olyan döbbenetes távolságra van a standard franciától, mint az amerikai a britistől. De nem is élt annyi legyőzendő előkép a fejemben. És még hogy küzdenünk kell az előítéletek ellen, muhaha!

(kép: az Erzsébet Híd New York-ba emigrált, és köszöni, jól érzi magát!)

Mindenesetre első napom New Yorkban elég lenyűgöző volt. Reggel Szilvával a konyhában befaltam a bagelt, amit még tegnap este vettem az úton (napraforgóvajjal és málnalekvárral, a junk food bálványának adózva), majd lesétáltam Brooklyn déli csücskébe, hogy megnézzem közelebbről is a Verrazano-Narrows-Bridge-et, amely Brooklynt Staten Island-del köti össze. Dobtam egy hátast az amerikai Erzsébet Hídtól, hümmögtem párat az amerikai háborús áldozatoknak állított obeliszk árnyékában, kitöröltem a maradék csipát a szememből, majd felültem a metróra, és bebumliztam Brooklyn belvárosába. Manhattenbe egyelőre nem mehettem, mert Aendroiddal megbeszéltük, hogy együtt vesszük be New York szívét, mégpedig gyalog, át a Brooklyn Bridge-en. Most épp várom, hogy befusson, és végre bezabáljuk a Nagy Almát. 

(kép: a Brooklyn Bridge és Manhattan)

A brooklyni belvárosban mindenesetre nem győztem sasolni. Egyszerre van jelen a grandiózus önbizalom és a leszakadt iparváros-jelleg. Végeredményben az Újvilág központja olyan, mint az Óvilágé: Róma. Minden itt kezdődik, ide koncentrálódik. Míg azonban Rómában a korok egymásra rakódását figyelheted meg a Colosseum környékén, addig New Yorkban a jelen sokfélesége épül egymásra. Nagyság, elegancia, lepattantság, fém, kő és fa épül egymásra, ahogy Rómában antikvitás, középkor és újkor jelenik meg egyszerre, rétegesen. Mindkét város olyan, mint egy színes ábra az Eyewitness Guides gondozásában. Mindkettő keresztmetszet, amelyet átlátni próbálsz, hogy megértsd, merre kell menned, és ki kivel van egyáltalán.

(kép: Brooklyn kiálynője és udvartartása)

Leültem a Brooklyn Bridge Park-ban a Brooklyn Bridge meg a Manhattan Bridge közé, és bámultam a túloldal felhőkarcoló-hegyláncát.

(kép: a Manhattan Bridge)

Egy ideig azon töprengtem, hogyhogy nem nyomják agyon a lelkes turistát a hatalmas épületek, melyek között egyelőre elképzelhetetlen számomra a létezés. Kicsi turista vagyok, aki a lenyűgöző látvánnyal szemben túlélésért könyörög, nem ám az a (nagyjából) magabiztos pesti aranyifjú, aki nekem-ide-az-oroszlánt-is attitűddel nyomul a hatodik kerület kis Broadway-án. Hát igen, más emberek vagyunk külföldön, hiába.

(kép: ő vajon otthon érzi magát a Manhattan Bridge aljában?)

M. jutott eszembe, aki tegnap este elég hűvösen fogadott brooklyni middle-class kecójában (ld. tegnapi bejegyzésemet): amikor Pesten járt, nyitott volt, csillogott a szeme, új világot fedezett fel, amelyben nem találta olyan könnyen a helyét. Elveszett a sokszínűségben, amelyet nem ismert, amely átitatta úgy, hogy nem tudhatta, mérget vagy nektárt vesz magához. Otthon azonban mindenki a mindennapos rutinjában él, és légy boldog, ha nagy kegyesen engedik, hogy távolról érkezőként az életükbe pillants. M. tegnap letudta kötelességét: elmondta, hová kell majd ellátogatnom San Francisco-ban, mondott néhány hasztalan tippet New York vonatkozásában, majd háromnegyed óra után hazaküldött, mondván, ma sok dolga lesz. Kissé csalódottan baktattam el tőle, és azon gondolkoztam, vajon én is ilyen hideg vendéglátó vagyok-e, amikor CouchSurföröket fogadok pesti otthonomban.

Alig várom, hogy velem legyen Aendroid. Lerázza majd rólam a megilletődött-kisember-a-metropoliszban attitűdöt, és úgy fogunk tovalebegni a New York-i utcákon, mint hollywoodi hős a katasztrófák fölött, hogy megmentse az egész világot, meg még azt is, ami azon túl jár. Manhattan, nehogy azt hidd, kifoghatsz rajtunk, úgyis nagyobbak vagyunk tenálad!

(kép: Manhattan a Brooklyn Bridge Parkból)

(kép: valszeg inkább holnap tudom majd kommentálni...)