Nem bírom megállni, hogy ne írjak pár szót Serge Gainsbourg és Jane Birkin közösködéséről: Je t'aime... moi non plus. Ez a szám 1968-ban, a lehető legjobbkor robbant Franciaországban. Lázadtak a diákok, lázadtak a munkások, és velük együtt a művészek.

Serge Gainsbourg bizonyos értelemben olyan volt, mint Alaska a spanyol nyolcvanas évek movidájában: botrányhős, provokátor, hírhedt nőcsábász és kurva ronda. (Alaska azért nem ugyanennyire banya, nna.) 500 frankost égetett el a tévéműsorban, '66-ban nyalókát dugdosott France Gall szájába, majd Jane Birkinnel Oscar-díjas színésznőt hotak a világra, Charlotte-ot. Serge Gainsbourg meghatározó alakja lett a párizsi kultúrának. Egész holdudvar alakult ki körülötte, mintha ő lenne a Napkirály (kellő képzavarral élve).

A köpönyege alól nőtt ki az egész nyolcvanas popnemzedék, Etienne Dahóval az élen, a késő kilencvenes évektől kezdődően pedig mindenekelőtt az Airnél érezhető a "bagage culturel". A mostanában beérő Camille is bizonyára sokat köszönhet Gainsbourg-nak, akiről nemrég jött ki egy vaskos képregény, sőt egy film a zseniálisan humoros Joann Sfar képregényíró rendezésében. A 68-as lázadó a francia kultúra mérföldköve, hatása a Beatles-éhez mérhető. Még hozzánk is eljutott a híre, biza! Főnököm mesélte, hogy a nevelőintézetben az ő Je t'aime-jére vágyódtak el messzire, és akkor határozta el, hogy ő bizony Párizsba költözik.

Úgyhogy mai francia nyelvleckénk a Je t'aime... moi non plus szövege (Serge Gainsbourg et Jane Birkin). Most találtam a neten ezt a remek fordítást.