Lássuk, hogyan is ityeg a szkafander-fityeg... 

Lement az OutsideAir-buli, és másnap koradélután LeGars, miután nagy-nehezen összekaparta magát a kanapéról, ahol a buli után hajnalban összeroskadt, melankolikusan pislogott ki az ablakon a felhős égre.

Aendroid az éjszaka végén karikás szemekkel, részeg tekintettel botorkált oda hozzá:

- LeGars, lépnem kell, indul a gépem.  

- Merre mész, Aendroid? Vissza a Marsra?

- Á, dehogy. Hírt kaptam, hogy a Himaláján van egy kis tennivaló. Egy hónap. Az űrhajómat itt is hagyom, egyszerű Boeinggel repülök Indiába... Turistaosztályon. Melózni - puffogott. Egy mellettünk táncoló srác kissé vállon taszította, ő meg majd' eltaknyolt.

- Rendben, Aendroid, várunk vissza! - LeGars átölelte barátját, és útjára engedte.

Ahogy most az ablakban figyelte a gyülekező felhőket, Űrfi jutott eszébe, aki a buli elején ötpercenként tért vissza ugyanazzal a hírrel: lehet, hajnali egy után eső várható. Még most, délben sem esett egy csepp sem. Azóta Űrfi is útnak indult. Shanghaj felé repült, de megesküdött, hogy Svájcban az átszálláskor felhörpint egy pohár jéghideg pezsgőt. Punpa és LeGars maradt csak itt egy jó kis hétvégi semmittevéshez.  

LeGars a repülőket vizslatta távcsövén keresztül, és a Pulp énekesével dúdolta: "This was one hell of a party, Nobody ever got to bed, but let's face it now, it's over, and the morning after's killing me, So I have to rest my head..."

(Leszállt hozzánk a Hold)

Ilyen ez, gondolta két refrén között: kieszelünk valamit, hozzátársítunk még egy-két gondolatot, megrágjuk egy kicsit, elkezdjük összepakolni, szanaszét logisztikázzuk magunkat, az utolsó pillanatban mindig meg kell oldani még egy váratlan akadályt, és egyszerre benne vagyunk, élvezzük, körbenézünk, és már vége is a bulinak... This was one hell of a party...

LeGars épp a táncaszfalt szélén cseverészett egy kisebb társaságban, amikor megragadták a karját. Bejgli volt az: "LeGars, én csak annyit akarok mondani", duruzsolta máris a fülébe, "hogy körülnézek, és azt látom, ez a buli pontosan kifejezi a négyesfogatotokat. Pont annyira outsider, amennyire ti azok vagytok, pont annyira bulis, mint amennyire ti azok vagytok, pont annyira underground, mint ti, és pont olyan laza, mint amikor nem feszültök rá a szervezésre..." Azzal már el is illant - ahogy egy péntek esti buli is egy szempillantás alatt elillan. 

És mivel alig kezdődött el a party, már vége is (hiába kiabáljuk, hogy mégmégmég, hiába üzentük meg a Napnak, hogy állítsa le a bolygókat maga körül, és maradjon éjszaka, hiába húztuk fel a Szkafandert, hogy a galaxis peremére utazva lelassítsuk a tűzszekrényben a fogaskerekek forgását), máris gondolkozni kell a következőn... Na jó, valójában már akkor is gondoltunk rá, amikor még csak az elsőt szerveztük...

Egy dolog biztos: ősszel ismét koccintunk!

Merszi boka mindannak a négy-ötszáz arcnak, aki a Pántlikában volt velünk pénteken. This was one hell of a party!

(Naga és a szőke ciklon)