Aendroid szórólapterveiben egy zavart: egyetlen info, részlet sem volt valós, csak a koncepció kezdett alakulni valamennyire mind a szóró, mind a saját csapatunk szempontjából. Akkor döbbentem rá, mennyi minden hiányzik ahhoz, hogy tényleg egyfajta kollektívaként működjünk. De nem jöttem zavarba: tudtam, az idő fogja kiérlelni, merre is tarthatunk.

Aztán egyik este a Trafóba hívtak bulizni, ahol a kávézót alakították tánctérré. Azt hiszem, Punpától jöttem, de már azt sem tudom, kivel jártam ott. Az egész buliból egyetlen képet őriztem meg, az a látvány viszont jól elkapott: Jérome a dj-pult mögött.

Nem akkor láttam persze őt először, már rég ismertem - nagyjából amióta maga mögött hagyta a puccos és unalmas Lyont, hogy a pesti felfordulásban szabadabban lélegezhessen -, de fogalmam sem volt róla, hogy a VJ-zésről (ld. régi Brutkók) átnyergelt a DJ-zésre... És nem is akárhogyan! A Trafó bárja tele volt, az ittas, helyenként tépett népek elismeréssel headbangeltek, forogtak a csípők, egyszerre dobbantottak a talpak, én meg az ámulatból lassan eszmélve felvettem a tempót. 

- Héka, hé! - kiáltottam Űrfinek a telefonba mintegy fél órával később, éjjel egy óra körül, amikor sikerült rávennem magam, hogy kicsámpázzak a tánctérről egy hívás erejéig. - Azonnal gyere ide! Meg kell hallgatnod ezt a Jérome-fiút.

- Mért? - kérdezte ásítozva Űrfi, aki már rég a paplan alatt szuszogott, amikor rácsörögtem.

-Hogyhogy miért, mert bulit szervezünk! Úgyhogy ropogtasd ki a gerincedet, és loholj! - hadartam izgatottan.

- OK, feltéve hogy addigra lejössz a bogyóról! - vetette oda szárazon.

- A mirőőől? - kérdeztem döbbenten, de már megszakította a hívást. Azonnal felcsörgettem Aendroidot és Punpát is, hogy ha nincsenek itt negyed órán belül, a Trafó kirakatára fogom felszögelni őket. Fenyegetésem nem tévesztett célt: fél óra múlva már együtt tombolunk a táncparketten. Úsztunk az izzadtságban, söpörtünk a naprendszer pereme felé. 

-  Nesze neked, bogyó! A fiú tép szét, nem cucc! - kiáltottam oda Űrfinek, aki rongylábat csatolt fel, amint a tánctérre érkezett. Űrfi azonban csak tátott szájjal hatalmas grimaszt vágott, és egy hajtásra megitta maradék pezsgőjét. Széles vigyorral arcomon figuráztam én is. Punpa elmélyülten figyelte a zenét, Aendroid meg valami nyunyót lesett egy-egy ütem között. Ahogy végignéztem magunkon, láttam már, milyen is a mi !Szkafanderünk. Még egyikünk sem tudta volna megfogalmazni, merre tartunk, mégis kezdett - ha nem is formát - színeket ölteni a patchwork. Élénk narancs. Mélykék. Bézs. Fekete, fehér pöttyökkel. Hátterünk felhőóceán, a Neptunus. Épp legnagyobb holdja, a Triton fölött húzunk el. Csillagjegyünk a Kos, melynek bolygója az apró Mars, jó messze tőlünk. A Föld sincs sehol, újra kell gondolni. Aszcendensünk az Ikrek. Négyesikrek. Bolygójuk a Merkúr, a Naprendszer közepe felé. Hol lehet? - mögüle a befoghatatlan tűzbolygó elvakít. 

Kiállás. Igyekeztem felnyitni a szemem, de szédültem: a közönség úgy szédelgett körülöttem, mint részeg bolykók a Nap körül. Néha cinkosan összenéztünk egy-egy ismeretlennel, feltöltődtem élettel. Ahogy a ritmus ismét alakulni kezdett, és csak a basszus hiányzott mögüle, bekajabáltam Jérome-nak: - Nyomjad neki, te vén csataló!

Űrfi kurjantott, és akár egy bennszülött táncos, dobolt a lábával, karját a magasba tartva tapsot. Nagy szemeket meresztettem, ilyennek még nem ismertem.

Azon már nem lepődtem meg, hogy Űrfi hajnalra mindenkit letáncolt a színről. Nem volt kérdés, kit hívunk meg a bulinkba mixelni.