Az Űrfinél tartott brunch végén, úgy délután két óra felé, mint akik jól végezték dolgukat, kótyagosan hátradőltünk, hogy röhögcsélve zenét hallgassunk, és álmodozva hörpintgettük poharainkból az üveg vörösbor utolsó cseppjeit. Rendkívül elégedettek voltunk: meghatátoztuk bulisorozatunk első időpontját.

-Hát akkor olyan sok dolgunk már nincs is – vontam vállat.

-Pikk-pakk összerakjuk a bulit – bólintott Aendroid.

-Szólok a szolnoki társaságomnak is, hogy jöjjenek – vetette fel Punpa.

-Meghívjam a főnökömet? - tanakodott Űrfi.

-Mindenki elfér! - Punpa gúnyos mosolyra fakadt.

-Ja, várjatok! – kapott Űrfi a fejéhez - A főnököm azon a héten itt se lesz.

-Pont jókor lép le!

-És rám fogja sózni a... a-úristen, az egész migrációt, a típíár-pírendpekk kettőt a processzre kell tenni - rikoltozott Űrfi, sőt hirtelen patakokban csorogni kezdett róla a víz. Vérbeli menedzser. - Hónap végén go-live!

-Go love! - így Aendroid.

-Hát az tényleg nem a legnyerőbb... - mélázott Punpa.

-Úgyhogy a buli időpontja sem az! - szusszantott Űrfi, majd kimérten a torkát köszörülte.

Egyszerre hajoltunk előre mindhárman, és robbant ki belőlünk a felháborodás: -Csoportosíts át, dolgozz előre, van két hónapod, menjen máskor szabira, edzés helyett iroda, te viszont ne menj szabira a nyáron, mondj fel végre! - zúdítottuk Űrfi nyakába jobbnál jobb ötleteinket, míg ő egyre mélyebbre süppedt a fotelban, és levegő után kapkodott.

-A DJ-knek sem lenne jó más időpont – tett pontot Aendroid érveléseink végére.

-Miért, ki beszélt már DJ-vel? - tért magához Űrfi.

-Hát LeGars!

-LeGars?

-LÖGÁ?? - rikkantottam meglepetten. - Nem beszéltem én senkivel! Még azt sem tudjuk, hol lesz a buli, mit hivogassak dj-t?!

Aendroid erre felpattant: -Tényleg bazmeg, a helyszín! Hol lesz...?

-És a neve micsoda? - jött Punpa.

-Egyáltalán hányan jönnének el?!

-Úristen, ez még csak most kezdődik!