egyszerű darabkákban
2006-2007.
száján a szám
tekintetébe szúrt tekintetem
nyomába lépek
kezébe kezem dobom
popdobon
szomjazom
egyre beljebb
élvezem
játszik velem az életem
…
két pár zoknit húz
színész – ha elhiszi
még nem fér belé
a kedvenc idézetem
rövid fekete szőre
van az alkarján
a moziban a kezét
a kezemben felejti
semmi értelme
az egésznek
én persze azt hittem
este megint felhív
és én elhívom ebédre
…
egyél meg
de miért kell mondanom
altass el és lopd el a verseim
akarj
nálad a hatalom
hazudj
én bármeddig hallgatom
égess el égess én érezni akarom
dugj
először hallom a hangomat
majd ne hagyd el soha birtokod
földjeid belőlem kifordulnak
higgy nekem
őszinte vagyok
éhezz meg éhezz engem
a húsomat adom
vedd el
akarlak akarlak adni akarom
…
szemét között végzem
vagy üres vasúti töltés oldalában
hideg murván
ősszel vagy télen
darabkákban
kifordult nagykabátban
kőbe harapva
arcbafagyva
összezúzott homlokomon
mindegy melyik ágyban
alszom el ma alszom el
utoljára
…
holland
neve van
a hollandnak
velem szemben ül
az élet elviselhető
az élet szép
a holland nevek
szépek
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.