Azt hiszem, hogy egy blogger nem mehet el a 2010-es árvízek mellett szótlanul, ezért itt a szkafander oldalán én szeretném most megragadni az alkalmat, hogy együttérzésemről biztosítsam azon embertársaimat, akiket az árvíz bármilyen formában is sújtott.

Külön köszönet jár azoknak a

derék férfiaknak, akik napokon át töltögették a homokzsákokat, és hordták fel őket a gátra, hogy megmagasítsák, és... félmeztelenül az izzadság folyt a testükön végig, ahogy dagadtak az izmok, de ők nem fáradtak, és harcoltak az árral, és koszos tenyerükkel letörölték a homlokukat,  szürke csíkot húzva az arcukra, és tesztoszteronszaggal vegyes verejtékszag szállt a levegőben. Este pedig elmentek a szállásra, a helyi iskola tornatermébe, ahol a földön feküdtek, de nagyon meleg volt, mert véletlenül bekapcsolva maradt a fűtőtest, és nem lehetett kinyitni az ablakokat, és akkor..és akkor ezek az erős, izmos férfiak leveszik a pólójukat és a nadrágjukat, és mind ott hűsölnek meztelenül a tornateremben, gyöngyödző izzadságban, napbarnította a testük, már több mint egy hete nem voltak otthon, és...

bocs, srácok, most ki kell szaladnom egy picit!