ő
hosszú csápjai vannak
ráncos nyakon lusta
bólintása
sekély köldökéből szőre hull
másra nem emlékszem
szerelmes vagyok és éhes
kell az egésze
de csak nincse van velem
fáj fáj a szemem ahogyan erőltetem
2006-01-18
a szag
egy sorban sem írom
_mert nem fér belé
milyen barna iszap
dől belőlem mindenünnen
köldökömből s számból
a székem árnyékából
én melasz magányom
_mert nem fér belém
barna bűze bőrömön
csúszik a földre
más hányna tőlem
ha látná milyen
módon hagyom
hagyom el
fonnyadni vadvirágom
2006-01-04
nem, mert
nem érhetsz hozzám többé
nem, mert undort kelt bennem
ez a te érintésed
rám omlik ölelésed mint egy kénes zuhatag
éget a csókod és az ujjad
penészlik rajtam a bőr
minden rétege rojtos
ezer hegben ég és varrba köt
pestissel mérgezel
ha szólsz tüdőm tellik meg
vérrel és savval marsz
ha ma mellettem elalszol
-nnnnnem
testemet lelkemet akarom
hatalmam nincs már csak
ez
a sebfelület oldalamom
hagyd
nem akarom magamra kenni
szereidet miért nem miért nem miért nem miért nem miért nem
2006-01-04
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.