HTML

!szkafander

Budapest Friday Night Queer Clubbing | gay party at AnKERT Klub | péntek meleg buli .......................................... !aendroid, Legars, !TAPE

!tags

!poszc

2. Másnapok | 2010.06.01. 00:08 zsorzs legars


Annak az áprilisi éjszakának a másnapján, amikor a sötétszoba küszöbén Aendroid fülébe nyomtam a fülhallgatót, hogy hallgassa meg, miféle űrzajjal bódítanám el érzékeit a melegbulinkon, hajnali fél tizenegykor megcsörrent a telefonom valahol a paplan alatt. A srác, akit előző este ostoba részegségemben hazacipeltem, morogva a fal felé fordult, én meg kihalásztam a mobilt a dereka alól, és újra hanyatt vetettem magam.

Űrfi csörgött.

„Halló! Tudod, mennyi az idő???”, hörögtem.

„Pontosan tudom – csiripelte – Már rég nem alszol...”

„Persze hogy nem! Visszahívlak.” És kis híján leraktam.

„Nemnemnem! Várj! Egy óra múlva nálam van brunch, ugye nem felejtetted el?”

„Hogy mi van nálad?”, ültem fel az ágyban. A srác az oldalamon, Balu26, ahogy Aendroid aposztrofálná, javában horkolt.

„Már vagy tíz napja megbeszéltük! - förmedt rám Űrfi. - Úgyhogy jönnöd kell. Most értem haza a piacról. Vettem spárgát, serrano-sonkát, minden. Fő a tojás. Ráadásul Punpa ma előáll a hónap specialitásával, valami medvehagymás csodacucc...”

Dugd fel a hagymádat, gondoltam.

„Ráadásul beszélnünk kell!”, ejtette el.

„Beszélnünk? - Kaptam fel a fejem. - És mégis miről? Pont most...!”

„Hát a bulinkról... Amiről tegnap szó volt a Szociális Klubban.”

„A Szociális... miről beszélsz? - Valami azért derengett. - Na jó, mikor kell nálad lennem?”

„Pontosan ötvenhat perced van. Már a többiekkel is beszéltem. Úton vannak.”

Megváltás, hogy mindenki ilyen friss vasárnap reggel, puffogtam, miután leraktam a telefont. Odaszóltam Balu26-nak, hogy helló, ideje felkelni, dolgom van, de nem nagyon reagált. Úgyhogy felkeltem, kivánszorogtam a konyhába, felraktam egy kávét, és cigarettára gyújtottam. A szokásos vasárnap reggeli nóta járt a fejemben: „Sunday morning I'm waking up, Can't even focus on a coffee cup, Don't even know who's bed I'm in, Where do I start where do I begin...”

Nem hiszem el, gondoltam. Méghogy beszélnünk kell... Mondjuk... legalább buliról. Végül is... Rászántam magam, hogy elzarándokolok Űrfihez.

Visszabotorkáltam a hálóba, hogy megnézzem, mi van a sráccal. Fogalmam se volt, hogy mikor szedhettem fel. De legalább a nevére emlékeztem. Balu26 továbbra is csak horkolt. Balu 26? Vagy Balu36? Egy percre elmerengtem. Aztán megpiszkáltam a lábát.

„Hehó, héka, ébredj! - recsegtem. - Ideje felkelni, el kell mennem itthonról.” Balu26 morogva megfordult, és döbbent arckifejezéssel meredt rám. Igen, 26-nak tűnt. Legalább ebben nem tévedtem, ha már a választásomban igen. Már megint szégyenkeznem kellett saját magam miatt.

„Helló! - Azt hiszem, fogalma sem volt róla, ki vagyok. - Hogy hova kell menned?”

„Munkamegbeszélésre!”, válaszoltam szárazon.

Felült az ágyban és körbenézett. Azon gondolkozhatott, hol lehet, és milyen napszakban.

„Munka... Vasárnap? Te szívatsz!” Azzal puffogva kimászott az ágyból, körbebotladozott a hálóban, összeszedte a ruháit, és hevesen öltözködni kezdett.

„Fő a kávé, kérsz?”, próbálkoztam, miután rájöttem, milyen sutyerák módjára keltettem fel.

„Csersav? Nem, kösz!”, nyafogta, és már el is ment a kedvem, hogy megvendégeljem. Gyorsan benéztem az ágy mögé, találok-e óvszert. Nem találtam. Csak remélni tudtam, hogy semmire sem voltunk képesek az éjjel. „Munkamegbeszélés”, dünnyögte. „Jó vicc!”

„Nem, esküszöm, nem az - magyarázkodtam. - Bulit szervezünk a haverjaimmal.”

„Miféle bulit?”, torpant meg a zoknijával a kezében.

„Melegbulit. Űrbulit.”

„Űrbulit. Szkafanderben, vagy mi?”, bökte felém, miközben már a kardigánjával bíbelődött.

„Beletrafáltál!”, vágtam rá.

„Ezt megnézem!”, vetette oda, és elindult az előszoba felé, én meg, mint valami bánatos kutya, a nyomában.

„Felírlak a váró... a vendéglistára!”, hebegtem. Felvette a dzsekijét.

„Ja, mer' biztos! A nevemet se tudod.”

„Dehogynem. Balu26.”

Megvetően visszanézett az ajtóból. Épp, hogy nem köpött szemen a saját kecómban. Becsapta maga mögött az ajtót, én meg puffogva bizonygattam magamnak, jobb is, ha nem jön el a mi bulinkba.

És míg hallgattam a kávé kotyogását a tűzön, egy percig azon tűnődtem nagy szégyenkezve, vajon hogy is hívhatták...

Öltözködés közben még eltűnődtem egy kicsit, vajon miért volt szükségem már megint egy ilyen ostoba, fölösleges, dögunalmas, éretlen körre, aztán elindultam, hogy megvitassuk, mi legyen ezzel a partival.

1 komment

Címkék: !szkafander


A bejegyzés trackback címe:

https://szkafander.blog.hu/api/trackback/id/tr452046619

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gagu 2010.06.01. 23:30:42

Szia!

Én csak a Syriusig utazom, de remélem elviszel! Várom a köbetkező posztot.

(egyébként sosem értettem azokat, akik a kávéban csak a csersavat látják :()
süti beállítások módosítása