HTML

!szkafander

Budapest Friday Night Queer Clubbing | gay party at AnKERT Klub | péntek meleg buli .......................................... !aendroid, Legars, !TAPE

!tags

!poszc

!TAPE záró | 2013.10.19. 22:45 aendroid

Hajónapló, !TAPE #70.

22.25 Kezdés kis késéssel, LeGars morog is a csúszásért, mert ugyebár addig neki kellett játszania, míg előkerültem. Mivel korán van, a tánctér teljesen üres, így kedvemre kezdek egy Damn Your Eyes-zal, I can do what I want, megiszom egy unikumot. Még bármi lehet.

22.45 Az egyik szám elején, egy igen vegyes társaság állít be, sikongatva, ugrálva, majd a pult előtt őrült táncba kezdenek. Kábé egy perc múlva a lelkesedés lelankad, majd a szám felénél elszállingóznak. Arra gondolok, hogy valószínűleg összetévesztették a zenét valami mással, és időközben rájöttek, hogy ez nem az. De ahogy elindul a következő szám, az előző jelenet pontosan megismétlődik, berohanás, sikongatás, ugrálás, tánc, majd elszállingózás... Aztán ez úgy még vagy tízszer. Hússzor. A változás csupán annyi a felállásban, hogy a vegyes társaságból három lány az est előre haladtával, inkább bent marad a tánctéren, és amikor a többiek elszállingóznak, futóversenyt rendeznek. Egyszerre indulnak a hátsó faltól, a cél, hogy ki érinti meg előbb a dj pultot.

22.55 A semmiből előkerül egy ismeretlen Szőke Lány. Tüsi hajjal, szemüveggel.

 - Lehet számot kérni? - kérdezi mikor pont a titkos kedvencem megy.

 - Nos, nem nagyon - próbálom kedvesen - de azért, halljuk mi lenne az, hátha belefér.

 - Lady Gagát szeretnénk.

 - Az nincs.

 - Akkor nem tudom mit. Fogalmam sincs. Akkor Rihannát.

 - Sajnálom, Rihannát sem tartunk.

 - Hú. Akkor meg kell kérdeznem a többieket. - de aztán meggondolja magát, és mégis kér valamit.

 - Sajnos azt nem ismerem - válaszolom őszintén.

 - Akkor mutasd, mid van! - felugrik a pultba, és magához fordítja a laptopot.

 - Nos, ezt elég sokáig tartana végigböngészni, szerintem a legjobb, ha lemész a pultból, aztán majd csak lesz valahogy - és lejjebb tolom a lányt.

 - Hogy te milyen dj vagy - lekászálódik, csalódott szemekkel, és hozzáteszi - az a dolgod, hogy olyan zenét játssz, ami nekünk tetszik, vagyis amilyet mi akarunk.

 - Ez azért nem ilyen egyszerű.

 - De nézz szét, senki sem táncol! - mutat az éppen második fordulós futóversenyre, ahogy a sikongatósok éppen elszállingóznak.

Nagyon szeretnék meginni még egy unikumot. Szerencsére LeGars előkerül. És sör is van nála.

23.05 Egy siket-néma lány felül a rezgésre. Körben úszik a levegőben. Kíváncsi lennék, a stílusoknak vajon van-e jelentősége, vagy valami teljesen más dologra építkezik-e zenehallgatás közben. Csak ugye ilyet sem nem illik megkérdezni, sem nem tudok megkérdezni.

A Tizenegyes fiú is megjelenik, hátul a falat támasztja, táncolni még nem láttam, de a tánctér örökön örökké az örök vadászmező. Ugyebár. Hatékony. Mindig egyedül érkezik, és soha nem távozik magányosan. A neve nem azért Tizenegyes, mert fiatal, hanem mert mindig tizenegykor jön.

23.15 Előrekerülnek az első barátok. Ideköszönnek. Az egyikük hoz nekem egy pálinkát is. Majd a piájukkal letelepednek a tánctér szélein, beszélgetnek, isznak, röhögnek, van amelyik mozog, és ha valakinek eltalálom az ízlését, kedvére teszek, az elismerően odabiccent. Sokkal elviselhetőbb az élet unikummal, és egy olyan tánctérrel, ahol vannak emberek is.

Nagyon szeretem a barátaimat.

23.35 Megjelennek az első részeg barátok. A nagyon-sokáig-nagyon-erősen-szorongató (értsd: ölelés), ami hátráltatja a munkát. A nyakbaboruló-szomorú-éppen-szakítós, ez is kissé hátráltatja a munkát. A sokat-beszélős-és-te-hogy-vagy-láttam-neten-hol-voltál, aki nagyon-nagyon hátráltatja a munkát.

Nagyon szeretem a barátaimat, de nem mindig jó az időzítésük.

Megjelenik a neked is hoztam egy tequilát, és bemutatnám neked eeeezt a srácot barátom. Hmm. Ez persze kicsit hátráltatja a munkát, de az előnyök erősen kompenzálják a hátrányokat.

És megjelenik az azt se tudom kicsoda, de ő mégis engem névről ismer, és bemutat a barátainak is..., ez kellemetlenül hátráltatja a munkát. Felveszem inkább a fülhallgatót.

Persze a legrosszabb meg az, amikor nem ismernek fel. Olyan is van. Gyakran, egyre gyakrabban. Iszom egy unikumot.

Megjelenik egy trió, egy alacsony feka csajjal az élén, infinitit kérnek, majd kettőkor, vágom rá azon nyomban, hogy rövidre zárjuk ezt a kört, akkor már nem is leszünk itt, ez van. Kimennek, és a pultból is látható helyre ülnek, a tánctér bejárata mellett egy kanapéra. Hozzáteszem, hogy innen nem nagyon látni semmit, a tánctéren kívül.

A trió figyel.

De majd ha többen lesznek, talán nem látszanak, kitakarják őket.

A sikongatósok kérik a szorrit, aminek semmi köze itt semmihez (hülye dj koncepció ez is), és nem is a kedvencem (hülye dj), de olyan lelkesen sikongatnak, hogy lejátszom nekik. Az ugrándozás sokkal intenzívebbé válik, viszont a szám felénél megint mindannyian eltűnnek. Kivéve, hogy folytatódik a futóverseny.

23.45 Ó je. Unikum. Végre táncolnak páran a tánctéren. Tizenöt perc és LeGars következik. Pontosabban két perc és LeGars következik, mert erre a számra van egy remek ötlete, és átvenné. (Tehát tűkön ül, és már játszana.) Mivel az ötlete jó, így percek alatt, látványosan sokan bejönnek, jó kedvűen. Berepül a srác, aki kézlengetve szokott táncolni, és meglengeti kezeit. Megjelenik néhány kamionsofőr, akiknek ilyenkor érkezik meg a busza, és menetrend szerint 2-kor el szoktak menni, mert akkor megy el a buszuk. Járhatnának kamionnal.

Én valahogy leszédülök a dj pultból. Most végre beszélgethetek a barátaimmal, legközelebb 2-kor fogok játszani.

23.55 Elképesztő, a hűvös idő ellenére, kint, telt-ház van, valószínű a szezonzáró bulira még mindenki be akart nézni. Visszhangoznak a füleimben a Szigorú Szőke Lány szavai, lehet, hogy csak én tartom vissza az embereket attól, hogy igazán jól érezzék magukat. Lehet, ez a sok ember arra várt, hogy abbahagyjam.

Nagy nehezen eljutok a bárpulthoz, mikor már majdnem sorra kerülök, egy csapat ismerős tinédzser fiút pillantok meg magam mellett. Igen, igen. Ők azok, néhányan eljöttek a tankörből az egyetemről, ahol tanítok.

 - Hát ti hogy kerültök ide? - kérdezem, ügyelve minden betűre, mint törékeny gyöngyszemre a láncon.

 - Láttuk a fácsén, hogy tanár úr is jön ide bulizni, úgyhogy megnéztük.

 - Nos. És hogy tetszik? Milyen a zene?

 - A zene, a zene nem túl érdekes. A hely. Az jó. Viszont teljesen reménytelen itt becsajozni. Már harmadszor jövünk, de még a szemkontaktusig se lehet eljutni.

Miközben egyensúlyozom, hogy komolynak és józannak tűnjek, most a bárpultban is meg kell kapaszkodnom. Hátulról meglepetésszerűen előkerül a nagyon-sokáig-nagyon-erősen-szorongató barátom, az egyetemi hallgatóim pedig úgy látom, hazaindulnak.

Szorongató elenged. Most jövök rá, hogy kettő van belőle.

Közben észreveszem, hogy észreveszi egy vörös, elálló fülű fiú, hogy észrevettem. Ó je. A vörös fiúk általában nagyon tetszenek!

Ahogy rendelek, a másik oldalamon ott áll a sikongatós-beugrálós társaságból az egyik srác.

 - Csak ennyit játszottál ma? - kérdezi szomorúan.

 - Nem, még 2-től megint játszani fogok.

 - Ó az nagyon jó! Mert csak miattad jöttünk!

Ilyen is van, gondolom magamban. Azt meg se merem kérdezni, ki nyert a futóversenyen.

Felhúzom a két unikumom, nem hiszem, hogy szabályosan ki tudnék sasszézni máshogy a pult vonzáskörzetéből. Leiszom pár kortyot a sörömből, különben kilötyögtetném. LeGars italával a másik kezemben visszaindulok a pulthoz. Abból nem iszom, az szent, na meg nem is szeretem. Az infinitit kérő trió most is ott ül a kanapén. Türelmesek. Menet közben elhaladok az egyik two-night-standem mellett, feltűnően jóképű ma este is, és feltűnően nem ismer fel, ma este sem.

Váratlanul hátba támadnak:

 - Mondták a többiek, hogy jó korán lement a számom, mikor még itt sem voltam!

 - Ó helló, helló, hát, majd ezt is valahogy kompenzáljuk.

0.20 Ne haragudj, nagyon sokan voltak a pultnál - aztán iszunk LeGars-val, és mivel elfogy a söröm, nekivágok egy újabb körnek. Furcsa. A dj pult is pult, a bárpult is pult. Mindannyian sört árulunk. Az élet; út, a pulttól a pultig, meg fiúk a pult mögött.

Összefutok néhány régi (vagy új) baráttal, jókat dumálunk. Megpillantok egy helyes, barna fiút, szemtelenül fiatal, ó je, figyelem a szemem sarkából. A szemtelenül-fiatal-helyes-fiúk általában nagyon tetszenek!

Innentől kezdve percenként csak húsz másodperc telik el.

Hátranézek a másik, kisebb pulthoz, már zár, visszafordulok, belebotlom egy haveromba, szín józan (!), semmi sem figyelmeztet arra a veszélyre, hogy később megint Molokót kérne, mint múlt héten. Tovább. LeGars barátjával futok össze, névnapos, iszunk az üveg pezsgőjéből, műanyagpohár elő, semmi sem figyelmeztet arra a veszélyre, hogy később esetleg Lanát kérne. Tovább. Egy kedves, szőke, hosszú hajú lány, aki többször járt ezen a bulin, mint én, mivel én, vele ellentétben, nem voltam ott az összes csütörtökön, nos, ez a lány sem fenyegetőzik még azzal, hogy Icona Popot fog kérni. Tovább.

Itt a szomszéd fiú is. Most lerázós, a pasijával jött. Ó je. Holnap úgy is korán kelek.

0.55 Ne haragudj, nagyon sokan voltak a pultnál - iszunk, és mivel elfogy a söröm, az unikumom, és a műanyag pohárból a pezsgőm, nekivágok egy újabb körnek.

Innentől kezdve percenként csak tíz másodperc telik el, a mutató egyre lassabban jár körbe a képzeletbeli órán. Ellen Élien és az Apparat Way Out-ja 100 Bpm-en, hozzá a youtube video lábai is belassítva sántikálnak.

Miközben teszek néhány kört, és igyekszem kihasználni az alkalmat, hogy ennyi barátom egyszerre itt van, és megpróbálok mindenkivel váltani pár szót, mint a macska, szemem sarkából figyelem, hogy a vörös-elálló-fülű, és a barna-helyes még itt vannak, sőt, a helyükön maradtak. Unikum. Sajnos egyikőjük baráti körét sem ismerem. Hogy valakit ismeretlenül megszólítsak, ahhoz túl keveset ittam. Vagy túl sokat. A szingli lét mégis feloldozást nyerhet, és talán még azonnal. Nyaralás? Hazásság? Gyerek? Külföld? Válás, békülés, nyugdíj?

Percenként öt másodperc, Way Out 83 Bpm-en.

1.35 Ne haragudj, nagyon sokan voltak a pultnál - iszunk, és mivel LeGars elfáradt, én meg tűkön ülök, úgy határozunk, hogy visszaveszem a zenélést már most. Ezzel állítólag a késésemért is kárpótolom a barátomat.

 - Hoznál nekem két-három unikumot? Meg egy sört? - kérdezem.

 - Sört? Azt mondtad, nem is iszol sört, mert diéta vagy mi. - mondja, miközben lekászálódik a pultból. Úgy is hoz.

Beteszek egy számot, és jól érzem magam. Na ennek körbe-körbe kéne mennie, na nem megy. Akkor be van kapcsolva a monó gomb, kikapcsolom, ja ez nem az, ez valami más, felkapcsolom a lámpát, monó ki, lekapcsolom a lámpát, előre. Tegnap valami nagyon profi dj volt itt, aki azt hitte, hogy nem jó a sztereó, mert ez a berlini buli itt.

1.55 Kezdek belejönni, és kezdenek belejönni. Hangosabban. Gyorsabban. Több basszus. A limiter, basszus. Finomabban. Kitart és betart. Táncolnak! Ó je. Unikum. Helyes-barna jobb elől, szexy (helyesen szexi vagy sexy) tekintettel néha rám néz, rém jó. Egyértelműen visszanézek, bár a szexiséget ez utóbbi személyben kétlem. Mosolyog. Ó je. Unikum. Vörös-elálló-fülű bal hátul, nem szexy, de tetszik, nagyon tetszik, izzik a levegő, izzom, izé, egyfolytában engem néz, mereven, ki vagyok szúrva. Ó je. Dobog a szívem. Szinkronizél. Next. Pumm-pumm, pumm-pumm, sokáig kitart, mögüle előző kifarol, na ez mi, ez mi ez, mi ez, mi lesz ez, mi lesz, pumm-pumm, pumm-pumm, mehet. Infinity. Hurrá. Berohanós, felsikoltós, elakadós - versenyfutásra már semmi esély.

Bent már tömeg van, valamiért ez lett ma a katarzis. Mindig az a katarzis, ami fél kettő után van. Az elegendő alkoholos szint, és még az utolsó korai percek kellemes keresztmetszete. Tánc! Ja, mi lesz a next, egy percem van kitalálni, no koncept. Erre egyszer csak a semmiből, mellettem áll a Szigorú Szőke Lány.

 - Lehet számot kérni?

 - Nemm - mondom, a fejemen a fülessel. Ritmusra-basszusra, pumm.

 - De a barátnőmnek születésnapja van - üvölti - és az a kedvence, és mondd be a mikrofonba, hogy én küldöm neki.

 - Nemm. Nincs. Nem lehet.

 - Akkor töltsd le.

 - Nincs net.

 - Megvan a telefonomon.

 - Nem tudod rádugni.

 - Akkor. Akkor. Akkor add le a szorrit! Az meg van, tudom, hogy megvan!

 - Nemm, az már volt - leveszem a fülest - és menj le a pultból.

 - Te milyen dj vagy. Te. Te milyen ember vagy. Mégis. Nem is vagy te ember! Te egy féreg vagy. Egy fééreeg! - Nagyon rosszul esik.

 - Köszönjük! - a kanapés türelem-trió integet lentről. Kompenzálódom.

Kegyelemdöfésként beteszem a mágnest, hogy a maradék is bejöjjön táncolni.

2.45 Ó je. A barna-helyes fiú bár hátrébb sodródott, én határozottan oda-oda pillantgatok. Kívülről úgy tűnik, hogy ez meg milyen menő. Innen fentről meg úgy tűnik, hogy ha bátorságom lenne, akkor se tudnék oda menni, ide vagyok láncolva a kontrollerhez. Álmosoly.

 - Bogyót? - integet a kézlengetős fiú.

 - Nem lehet, dolgozom. Persze azért köszönöm! - korty sör.

 - Molokoó! Molokoó! - halkan, de jól érthetően. Majd csalódottan el.

2.55 LeGars visszaveszi, én rohanok a mosdóba. Ó no! Katasztrófa. Vörös-elálló-fülű és barna-helyes a kanapé-trió helyén csókolózik a kanapén. Elkéstem! Már a póló alatt járnak.

Hátba-szúrás:

 - Csak hogy tudd, szerintem egy bunkó vagy - nahát, a two-night-standem, ó je, mégiscsak megismer - huhh. És most, hogy ezt elmondtam, már sokkal jobban érzem magam.

Milyen jól érzi magát mindenki. Ez a fő.

Mindjárt bepisilek, kerülő úton kicselezem a sakktáblán várakozó nagyon-sokáig-nagyon-erősen-szorongató baráto(ka)t, már mindenki mindenhol mindenkivel iszik, politizél, csókolózik, beszélget, a szerencsésebbek taxit rendelnek, vagy hánynak.

Vissza, unikum.

Back to back. Ó je. Ó no.

De jó lenne pont ezzel zárni, de még azért vannak páran, úgyhogy még megy ez is, hazakergetősen, de imádom, és például pont van aki, előkerül rá, aztán meg még LeGars-nak ami eszébe jut, az jön. Következik a következő szám. Az este kissé infinity, holnap korán kelek, de az éj nem adja meg magát egykönnyen.

4.15 A taxit várom a "kert" előtt, LeGars-ék még - hogy is mondjam - maradnak. Odalép hozzám egy jóképű fiú:

 - Ne haragudj, te vagy a dj, ugye? - egész józan. Nagyon jóképű!

 - Igen. - Nem tudom, hogy kell kezelni az ilyen helyzeteket, ebben azért sokkal több lehetőség volt. Basic. Hmm.

 - Nos, csak három óra múlva megy a vonatom, és, ugyebár, itt ragadtam, - egész közel hajol, fantasztikus az illata - nem tudod, vagy, esetleg, lehetne-e, hogy Nálad alszom ma este.

 - Hmm. Holnap korán kell kelnem. - milyen hülye vagyok, aj, ehhez már tényleg öreg vagyok. Soha többet nem iszom. Elmegyek a dzsimbe. Önbizalom. Önbizalom! És betanulok öt épkézláb mondatot. Honnan az illat.

 - Nem gond, én is korán kelek, mondom, megy a vonat, úgyhogy nem kell aggódnod. - nagyon kedves.

 - Persze, mindent meg lehet oldani, gyere, pattanj be velem a taxiba.

 - Nagyon jó! Hú. Kérdezhetek még valamit? Öcsémék is jöhetnek?! Egy vonattal megyünk haza.

5.45 A történet szereplői kitalált alakok, bármilyen egyezés a valósággal, csak a véletlen műve. A válasz 42. Ha tetszett az írás, csatlakozz hozzánk valamelyik csütörtökön. Ha pedig valaki úgy érzi, hogy kimaradt a kitalált alakok közül, az jelezze a szerzőnek, előre is köszönjük. Beleírjuk. Ha valaki nem bírja, november 1-jén Toldizunk.

No basement, no dress code, no excuse! | Straight Friendly Queer Clubbing by !szkafander | Every Thursday night (not any in October) @ AnKERT Klub Budapest. (c) 2013 !aendroid

!szkafander - !TAPE zaro 2013-10-20 blog image 02.jpg

Szólj hozzá!

Címkék: !szocpol !tape


A bejegyzés trackback címe:

https://szkafander.blog.hu/api/trackback/id/tr95588442

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.