HTML

!szkafander

Budapest Friday Night Queer Clubbing | gay party at AnKERT Klub | péntek meleg buli .......................................... !aendroid, Legars, !TAPE

!tags

!poszc

n e x t p a r t y 10 February 2012 | 2012.01.14. 19:22 aendroid

Are you getting prepared? The straight-friendly lesbigay clubbing in Budapest.

Szólj hozzá!

Címkék: !szkafander


!szkaф | 2011.11.26. 23:08 zsorzs legars

Nehéz volt feleszmélni, hogy vége a nyárnak! A valóság azonban mindennél erősebb. Nincs mit tenni, mint alkalmazkodni.

A forróság pótlására a legalkalmasabb a gőz... December 17-én legalábbis biztosan!

A Vízraktér bemutatja


!szkaф


Klub a Fürdőben

Zenei merülés az éjszakában – Király Fürdő (Vízraktér)
2011. december 17., szombat
Ne feledd a fürdőruhádat!
Klub: 21h-3h
Fürdő: 21h-24h

Lobby: dj A & LeGars (disco electro indie tech party 21h-3h)

Hamam Jazz: Csernus Szilvi & Marton Péter duó (koncert 22-23h)

Kortárs Tánc: Fehér Ferenc impro (kupolatér 22h, 23h)

Cím: 1027 Budapest, Fő u. 84.
Facebook Esemény: !szkaf | Belépő: 1000 HUF (Klub) 2500 HUF (Klub + Fürdő) | A Klubbelépőt 23 óráig fürdőjegyre cserélheted.
Web: www.vizrakter.hu

******

Vízraktér presents


!szkaф


Bath Clubbing

Night Diving Party in Király Bath (Vízraktér) Saturday 17 December 2011
Don’t Forget Your Speedo or Bikini
Club hours: 9PM – 3AM
Bath: 9PM—12PM

Lobby: dj’s A & LeGars (disco electro indie tech party 9PM-3AM)

Hamam Jazz: Csernus Szilvi & Marton Péter duó (concert 10-11PM)

Contemporary Dance: Impro by Ferenc Fehér (cupola 10PM, 11PM)

Address: 1027 Budapest, Fő u. 84.
Facebook Event: !szkaf | Entrance: 1000 HUF (only Club) 2500 HUF (Club + Bath) | Upgrade your Club ticket to Bath ticket anytime but no later than 11PM
Web: www.vizrakter.hu
 

 

Szólj hozzá!

Címkék: !szkafander


Rendes párkapcsolat | 2011.11.03. 08:48 zsorzs legars

 Tegnap volt szerencsém Aendroid barátunkkal cseverészni, miközben a munkahelyem előtt ácsorogtam a verőfényes napsütésben. Nyolc órával beljebb vagyunk itt, San Francisco-ban, mint otthon, úgyhogy ő már nagyokat ásított, és mintegy mellékesen megkérdezte:

- Te Zsorzsom, az oké, hogy akár mindennap felszedhetsz egy csávót ott a melegmekkában, de vannak rendes párkapcsolatok is?

Egy pillanatra elgondolkoztam. Nem volt kedvem hosszas eszmefuttatásokba bocsátkozni arról, hogy mit nevezünk rendes párkapcsolatnak, úgyhogy abból az egyszerű alapképletből indultam ki, hogy "csak egy bizonyos idő után válunk nyitott párkapcsolattá", majd rávágtam: - Persze!

És tényleg. Most, harminchat órával később, és Mr. Stanforddal egy gyors konzultálást követően bátran állíthatom: annak ellenére, hogy San Francisco-ban néha meztelenül flangálnak kivénhedt hippyk a Castro Street és a Market Street sarkán, ugyanúgy vannak párkapcsolatok, mint otthon.

Sőt mi több: az sem lepne meg, ha a statisztikák jobbak lennének itt, mint otthon! Mégis hogyan lehetséges ez az amerikai életmód fertőjében, az amúgy is züllött társadalom legsötétebb bugyrában, ahol bárki azt csinál, amit akar...?! Hát pontosan így: mindenki azt csinál, amit akar.

(Grab your last chance, buddy!)

 

 

És mi kedvezőbb az emberi természet legtisztább megnyilvánulásainak, mint az, ha rendesen élhetsz?! Mit értünk a rendes alatt? Azt, hogy nem frusztráltan, ostoba társadalmi tiltások mindennapi béklyójában kell megélned a szerelmedet, hanem úgy, hogy minden tiltott vágyadat, minden elfojtott fantáziát (beleértve az olyan mindennapiakat, mint hogy a pároddal kéz a kézben sétálhatsz az utcán) megélhetnéd, ha épp úgy tetszene. Ha nincs megnyomorgatva, akkor nyilvánul csak meg tisztán a valós emberi természet: arra vágyunk, hogy párban legyünk. És akkor a mindenféle csúnya kihágás már nem is annyira vonzó...

Szólj hozzá!

Címkék: !states*invaders


The Gym Experience | 2011.10.12. 04:46 zsorzs legars

 Miami Beach, csütörtök koraeste. Gondoltam, ideje elmenni úszni, mert már kettétört a hátam a sok császkálástól. Montreal, és főleg előtte New York eléggé kimerített.

Szerda este egyik legrégebbi barátnőmmel, aki mostmár 14 éve él Miamiban, feltérképeztük, hogy az LA Fitness konditerem-hálózat épületében - hatalmas palota, a testépítés temploma – megbúvik egy kissé nyeszlett, de használható úszómedence. Sőt, szauna is tartozik hozzá. LA Fitness az én emberem!, bólintottam, és eldöntöttem, a másnap estémet feláldozom a testedzés floridai oltárán.

Nem részletezem, hogy 15 dollárért hány hosszon keresztül és milyen úszásnemekben imádkoztam a Szálkás Izomcsoportok Istenéhez. Mert a lényeg ezután jött, a szaunában.

Mindenekelőtt arra számítottam, hogy Floridában a nyeszlett kis karjaimat kinézik majd az edzőteremből, mert korábban a liftben mást sem láttam, mint hatvanas bicepszeket és gyűrődő tarkókat. Éppen ezért megdöbbentem, hogy a szaunában az amerikai sztereotípia másik végletével találkozom csak: Mr. Kockahas helyébe Mr. Baconháj lépett. No de ezzel nincs is semmi gond, gondoltam, átesve a ló másik oldalára, nem lehet mindenkinek olyan V-alakú pillangója, sem formás popsija a citromsárga Speedo úszónadrágban, mint... khm... nekem...! Nézzük el nekik...!

No de hogy ezek be merjenek ülni a fürdők fővárosából érkező gyakorló gőzölő mellé úgy, ahogy, attól végül triplán kivert a víz! Lássuk szép sorban, kikkel találkoztam:

Surmó numero uno: A telefonbetyár.

Mr. Latino (egynegyven magas, százhúsz kiló, fekete haj, cserzett bőr) azért jött be a szaunába, hogy csöndes körülmények között telefonálhasson. A 180°F-ben üvöltözve adja elő munkatársának, hogy miért nem megy a biznisz. Mindezt sipító, dél-amerikai akcentusban. (Itt megjegyzem, Miamiban előbb jelennek meg a feliratok spanyolul, mint angolul, a lakosság 80 százaléka a déli féltekéről és Kubából érkezett. A boltban angolul kérek, és spanyol választ kapok.) Felvonom a szemöldököm, majd enyhe megbotránkozással a lábujjamba kapaszkodom, hogy egyenes térddel, nyugodt lélegzetvételek közepette nyújtsam a hátsó combizmomat.

Surmó numero dos: A fekete jegesmedve.

Mr. Latino ki, Mr. Hip-hopper be. (Kettőtíz magas, kerülete kb. száznegyven centi, fekete, kopasz.) Tréningruhában. A szaunába bele! Felül a legmagasabb fokra, és megigazítja szürke frottír zoknija talpát. Öt percig szuszog, én közben a hátam közepét tapogatva nyújtom az alkaromat. Mikor céklavörös fejjel, rappelésnek álcázott hápogással kitántorog a szaunából, csendben kislisszolok mögötte. Igazi sznob vagyok, nem bírom ezt a közönséget!

Szusszanok párat a jéghidegnek nem nevezhető zuhanyvíz alatt, és visszamegyek, gondolván, több meglepetés nem érhet. Ér.

Surmó numero tres: A modern magnós.

Mr. Karaoke (fehér, egyötven magas, félmeztelen, löttyedt hasát ritmusra gyűrögeti, hogy kipréselje belőle a zsírt) az iPhone-járól kihangosítva hallgatja a legrosszabb melegbárokra jellemző, r’n’b-vel kevert dance-t, és hozzá hamisan énekel. Utoljára ilyet akkor tettem, amikor kiskoromban az asztma ellen anyukám kamillateát főzött, és pokróccal a fejemen a forró lábos felé kellett hajolnom, úgy dalolnom. Csak akkor ketten voltunk, most meg vagy nyolcan. A nosztalgikus emlék ezért sem hat meg. Vetek Mr. Karaokéra egy lapos pillantást, de csak két fokkal veszi lejjebb a hangot. Végeredményben csoda, hogy egyáltalán kilát a szemhéja alól, és vette az adást. Blazírtan felülök a padra, és igyekszem nem tudomást venni a zavaró körülményről. Nagyokat lélegzek, most legalább nincs lábszag.

Nem kell sokáig várnom az újabb meglepetésre:

Surmó numero cuatro: A gyúrógép.

Mr. Szteroid (latinó, izmos felkar, pipaszár láb, épp a gépek alól érkezhet) feltépi a szauna ajtaját, agresszívan röfögve belép, és járkálni kezd körbe-körbe a másfél négyzetméteres gumiszőnyegen. Fülében zakatol a lakossági techno, álla  minden negyednél előremozdul, rángatózik a válla. Nem tudom, mit nyomhatott, de hogy nem dolgozta ki magából, az is biztos. Aztán meg bejön a szaunába, hogy fogyjon, bár a szívrohamhoz közelebb jár, mint a darázsderékhoz.

Nem bírom tovább, kimegyek. Igazából otthon sem ismerem az edzőtermek közönségét, mert csak kétszer voltam gymben, és a második alkalommal majdnem a mellkasomra szakadt a fekvenyomó, úgyhogy lemondtam arról, hogy hatalmas bicepszem legyen, ennyire sutyerák közönség mégsem lehet otthon. Arról már meséltek volna a barátaim.

No de mindegy is, Miamit nem a kulturáltsága miatt szeretjük, hanem a fehér tengerpartok, az "intracostal"-nak nevezett szigetecskék és a csodás nemzeti parkok, a pálmafák, az óceán és a kajakozás miatt, no meg mert ott van az USA egyik ritkaságszámba menő nudista strandja. A tuskókat meg leszarom, főleg most, hogy visszatértem New York-ba, és a Washington Square-en egy olyan spontánul dalolászó acapella-csapatba botlottam, hogy két perc alatt leolvadtam a parki padról, majd a Stonewall Inn-ben egy kabaréba csöppentem, és sírtam a röhögéstől. Mindennek megvan a maga helye. A szaunáé például otthon van, és azt is inkább úgy hívják: gőzfürdő.

 

1 komment

Címkék: !states*invaders


Egy randi | 2011.10.11. 03:24 aendroid

Egész hétvégén cseteltem egy szexi képpel grájnderen, akiről kiderült, hogy szintén építész, egyébként nem nagyon tudtam eldönteni, hogy a) szimpi vagy ellenkezőleg, b) tökfej, így újra megerősíthetem azt az aranyszabályt, hogy az ismerkedés halála a csetelés. Megbeszéltük, hogy ma (hétfő) együtt ebédelünk.

A Bowery és a 1st Avenue között, vagyis East Village-ben várok rá. Bár elmondtam, hogy nem szeretnék szex-szel kezdeni, mégis a pecója címét adta meg. Az sem túl lenyűgöző, hogy egy építészt a Starbucksba vinne randira.

Fel voltam készülve rá, hogy valami lepukkant ciki hely lesz a cím... nos, ehhez képest, egy frissen átadott minimalista lakóházban fogad a doormen, miszerint mr. iksz nemsokára megérkezik - így is lett. Szerencsére csak a kutyát kell letenni fent, az egyterű loft lakásban (vajon azért alakul így, hogy hátha rávetem magam / rámveti magát / egymásra vetjük magunkat?), és már indulunk is lefelé. A csetben megbeszéltük, hogy tekintettel a napszakra, ebédeljünk együtt. Iksz egyébként nem túl helyes, idős, mégis nagyon kedves, és szerény, szóval... az a srác, akihez soha nem mennék oda egy klubban, pedig egy kis beszélgetés után már kifejezetten vonzó. Egy közeli ázsiai étterembe ülünk be, kis asztalok, becsordogál a napsütés, az egész nagyon családias, nyilván mindenki törzsvendég (mínusz egy én), olcsó napi menü és mindenféle (thai) földi jó.

Órákon át beszélgetünk gyerekvállalásról, barátokról, párkapcsolatról, megelőzésről (!), kortárs építészetről (kiderült, hogy nagy magán biznisze van, pl. a saját házát is ő tervezte, és dolgozik egy aktuális felhőkarcolón, hobbija pedig egy hatalmas bár nyitása, meg egy loft kipucolása művész tanyává... melyik pillanatban csúsztassam a névjegykártyámat a zsebébe?). Tényleg nagyon vonzó srác, mégis érzem, hogy ez az utolsó találkozónk (hiába búcsúzik később nagyon kedvesen), ezért inkább kifaggatom, hova járnak a helyi menő-jófej bubik általában. Ezt most közkincsé is tenném, ha már egyszer mi a "rossz" helyeken töltöttük a hétvégét. (Na jó, kibírtam valahogy).

A "jó" helyek: Therapy, Bartini, Vallada, szombaton Industry, Green House, Griffin. Ahol mi voltunk (The Splash) csak turistáknak, és kíváncsiskodóknak való ipari alteregó. A szabadban dumcsizni hétvégenként a Christopher Piernél érdemes. Ami az extra, hogy a legtöbb tehetős meleg bérel (vagy tulajdonol) házat a Pines Fire Island-en. Ez egy keskeny sziget két órára New Yorktól Északra. Autóval nem lehet behajtani, a homokos tengerparton állnak szabadon a házikók, a központban néhány meleg klub és bár... milyen kár, hogy nem hívott el magához a hétvégére, LeGars-val lehetne néhány érdekesebb posztunk. Mint ez.

Szólj hozzá!


Végre egy kis techno! | 2011.10.02. 23:49 zsorzs legars

 Andris ma visszadobbantott New Yorkba, én viszont úgy döntöttem, maradok még két napot, mert nem tudok betelni a montreali tengés-lengéssel. Az elmúlt napokban - közel egy hete - egy sort sem írtam, mert napjaink elég zsúfoltak voltak: délben kelés, délután-koraeste városnézés, este buli... Szerdától szombatig minden este.

(kép: Unity - meleg diáktanya)

Van mit felfedezni Montrealban. A város kétségtelen szépségein túl ott az éjszakai élet: Észak-Amerika egyik melegközpontjában vagyunk (San Francisco mellett itt van a legpezsgőbb éjszakai élet), ahol nem pusztán a mindennapok alakították úgy, hogy a városban egy elég nagy melegnegyed alakuljon ki, hanem kifejezetten kormányzati szándék áll emögött. Montrealban a 80-as években bezárták az akkor még undergound meleg helyeket a város keleti részén (Rue Sainte-Catherine Est - Rue Amherst - Avenue Papineau). Azután a kilencvenes években jött egy liberálisabb éra, és a politikusok felmérték a jelenségben rejlő pénzügyi potenciált. Eleve, a francia-kanadaiak az észak-amerikai népek között kifejezetten nyitottak és bulizósak, ezért sokan járnak át - főleg Torontóból, Québec City-ből és New York-ból - mulatozni, máshol ugyanis sokkal zártabb a melegélet... Ma már kormányzati honlapja van a Rue Sainte-Catherine Est-en összpontosuló melegnegyednek (főleg a Beaudry metrómegálló környéke), és az utcán kilógatott, idézetektől hemzsegő zászlókon hirdetik a szabadságjogainkat. 

(kép: "Szeretni, amink van, rezignált módja annak, hogy sose legyen miénk az, amit szeretünk")

A meleghelyek Montrealban elég változatosak. Nem találkoztunk ugyan félhomályos darkroomokkal, sem vad szaunákkal, viszont hirhedt a város a "danseurs nus"-kről (meztelen táncosok), akik a rúd körül vetkőznek, lóbálják lőcsüket a közönség feje fölött, és húsz dollárrért táncolnak is neked, külön... Hogy ez milyen egyéb szolgáltatást rejt magában, azt nem tudjuk, mindenesetre láthatóan elég sok diák ebből keresi meg a tandíjra valót... És ezen senki sem botránkozik meg mindaddig, amíg mindenki vigyáz az egészségére. A szabadosság ugyanis erős preventív kampányokkal párosul. A melegek egyébként sem túl zabolátlanok, az első benyomások ellenére sem. Úgy láttuk, kevéssé utaznak "ipari szexben", sokat cseverésznek és ismerkednek, mielőtt bárkivel ágyba bújnának. Annak ellenére tehát, hogy a kormányzat turisztikai okokból nagyon nyomja az ipart, a melegek maguk kevésbé. Nem kifejezetten jellemző a bodybuliderek izomfitogtatása sem, ellenben rendkívül sok a meleg rocker és alternatív arc. Sok az egyszerű diák, és nem éreznek kényszert arra, hogy megjátszák magukat vagy szerepek mögé bújjanak. Léteznek. Elfogadják őket, ezért nekik sem kell stratégiákat kitalálniuk arra, hogyan védjék meg érzékeny szívüket.

A klubok számosak, és tágasak. Jelenleg egyáltalán nem vagyunk a főszezonban (tavasztól szeptember végéig a Rue Sainte-Catherine-t a rue Saint-Hubert és az Avenue Papineau között, tehát két metrómegállónyi vonalon lezárják az autós forgalom elől), ezért a klubok még szombat éjjel sem voltak tele. A Unity láthatóan a diákközpont, kb. 600 férőhelyes a klub. A Sky Pub három emeleten, négy tánctérrel legalább 1500 főt képes beefogadni, és vannak kisebb, két-háromszáz fős diszkók is. Emellett sok a kocsma, a kabaré, jellemzők a travishow-k (változó minőségűek), és a transzexuális közösség is jelentős (nagyon csinik egyébként!) 

 

(kép: travishow a Drugstore-ban)
 

A Rue Sainte-Catherine-on tegnap bejutottunk a Circus nevű afterhours-klubba is (borsos 35 dollár a belépő, de mi csütörtökön a Parking nevű klubban szereztünk olcsóbb belépőre jogosító kártyát). Mivel a klubok itt háromkor bezárnak, igen nagy sikere van - nem csak a melegek körében, sőt... - a hajnali egytől reggel tízig nyitva tartó technoklubnak, ahol Mirko Loko és Carl Craig lesz a vendég október folyamán. Sokatmondó, hogy a helyen, bár sokáig nyitva tart, nem árulnak alkoholt. Körbenéztünk. Nem kell elmesélnem, milyen tekinteteket láttunk. A kormányzat végeredményben ügyesen kanalizálja azokat az energiákat, amelyeket nem tudna amúgy megfogni... A hangulat frenetikus volt, a hangrendszer döbbenetesen jó, a hely - mint itt mindegyik - hallatlanul tágas, és legalább ezer ember dühöngött reggel négykor a remekjó technóra (Paskal & Vesselinov, a két montreali hip-dj játszott), amikor mi kidőltünk, és hazatántorogtunk. Ez volt a negyedik napi bulizásunk egyhuzamban (ráadásul még hétfőn New Yorkban nagyon benyakaltunk az Industry nevű klubban), úgyhogy csömörünk volt az alkoholtól is... Mindenesetre ennek eredményeként röviden ugyan, de össze tudtam rakni, milyen is a montreali meleg éjszaka.

 

Szólj hozzá! · 2 trackback

Címkék: !states*invaders


My name is Harvey Milk and I want to recruit you | 2011.09.29. 18:16 zsorzs legars

Nem szeretem különösebben a musicaleket, a műfajt, amelytől hemzsegnek a Times Square és a Broadway sarkára plántált kivetítők. Mégis kíváncsi voltam annak a darabnak a "staged readingjére”, színpadi összpróbájára, amelyre egy munkakapcsolatnak köszönhetően meghívást kaptunk: A Letter to Harvey Milk. Rendező: David Schechter (aki már készített egy darabot a magyar háborús hősről, Szenes Hannáról).

(A musical Lesléa Newman novellájából készült)

Plot: 1986. Az idősödő, Európából a harmincas években Amerikába emigrált kóser hentes, Harry, nyolc évvel Harvey Milk, illetve hét évvel felesége halála után szinte véletlenül beiratkozik egy kreatívírás-kurzusra. Összebarátkozik fiatal tanárnőjével, Barbarával, aki egyre csak arra sarkallja, hogy nyíljon meg önmaga előtt, és vállalja fel írói ambícióit. Az idős hentest azonban nem csak felesége tiltó szelleme tartja vissza, hanem egy visszatérő rémálom is, amelyben egykori vásárlóját és jóbarátját, Harvey Milket, aki apaként tisztelte őt, lelövik. A gyilkos és az áldozat mellett egy harmadik, ismeretlen figura is megjelenik álmában, aki a lövéseket követően mutatóujját a szájára téve a fejét csóválja, hallgatásra intve a főhőst. Mit tesz Harry? Elindul az íróvá válás útján, vagy marad az, aki eddig is volt? Esetleg mindkettő?

Hallgatás. Ez lehetne a darab egyik kulcsszava. A két főszereplőnek, Harrynek és Barbarának állandóan a hallgatás és a felszólalás között döntést kell meghoznia. Bár az elvek szintjén az idős hentes az előbbi, az ifjú tanárnő pedig az utóbbi felé hajlik, a valóságban pont ugyanott tartanak: mindkettejük titkol valamit azon túl, hogy zsidóságukat sikerül felvállalniuk: a hentes, mint mondtuk, kóser hentes, a tanárnő pedig a gyökereit kívánja felkutatni azzal, hogy jiddisül tanul, mondván: "If you don't know where you're coming from, you don't know where you go.” (Ha nem tudod, honnan jössz, nem tudod, merre tartasz.")

A gyökereink azonban nem csak a múltban gyökerezhetnek, hanem legmélyebb természetünkben is. Barbara a kardigánját kínosan felhúzva tartja, ne lássuk, mit visel alatta. Harrynek is oka lehet arra, hogy rémálmai vannak, és hogy feleségének szelleme mind hangsúlyosabban figyelmezteti a Barbarához fűződő apa-leány kapcsolatának elmélyülésével: „Don’t tell her anything you did not tell me" („Ne mondj el neki semmi olyat, amit nekem nem mondtál el.”)

Ki mit titkol, és miért? Harry az egyik órán (még a darab elején) előáll egy fiktív levéllel, melyet Harvey Milkhez, az emberi jogokért megátalkodottan küzdő politikushoz címzett. Barbara döbbenten hallgatja a novellát, és elkezdi győzködni Harryt, hogy engedje meg neki, hadd publikálja a levelet. Harry a musical során folyamatosan ellenáll: ő nem is művész, milyen „joga” lenne neki arra, hogy írói babérokra pályázzon. Barbara harcosan kiáll Harry művéért, attól a meggyőződéstől vezéreltetve, hogy nem kell ahhoz akadémiát végezni, hogy az ember feltaláló legyen. Harry csak a vállát vonogatja.

Egy nap azután Barbara, lelkes kirohanásában, felfedi a kardigánja alatt viselt pólóját, amelyen rózsaszín háromszög tündököl. Szülei kitagadták amiatt, hogy leszbikus, de elveivel ellentétes a titkolózás - pedig első coming-outja óta ő is fél a kirekesztéstől. Harry a pólót látván elborzad, és azonnal felhúzza Barbarán a kardigán cipzárját: "Nem szabad, nem szabad!" Barbara értetlenkedik: mit nem szabad? Hogy ne lenne szabad?! Sőt, kell! Harvey Milk, Harry régi barátja nem azért halt meg, hogy a szőnyeg alá söpörjük valódi önmagunkat! Harry mégis hajthatatlan, és csökönyös titkolózásából Barbara mit sem ért.

 

(Harvey Milk)

Addig provokálja az öregembert, amíg kibújik a szög a zsákból: Harry valójában nem ötven, hanem negyven évvel korábban emigrált az USA-ba, egyenesen a koncentrációs táborok szörnyűségéből. Volt ott egy barátja, Yassi, akit rózsaszín háromszöggel jelöltek meg. Yassival tartották egymásban a lelket, és nyomorúságukban, ha nem bírtak aludni, összebújtak. Egy reggel aztán szétválasztották őket egymástól: Yassit a jobboldali oszlopba állították a reggeli sorakozónál. Szétválasztásukkor Harry elvesztette a fejét, kétségbeesetten üvölteni kezdett, hogy Yassival együtt kell maradniuk, mire őt is átállították a másik sorba, feltételezvén róla, hogy maga is homoszexuális, és ideje elgázosítani. Yassi volt az, aki nem engedte végül, hogy átállítsák közéjük. Addig kiabált az őrökkel, hogy Harry nem olyan, mint ő, amíg dulakodássá fajult a konfliktus, és az őrök azon nyomban lepuffantották.

Harry azóta hazugságban él: nem 1946-ban, hanem 1936-ban vándorolt ki Amerikába. Yassi halála óta tudja, jobb, ha az ember hallgat a múltról és hallgat saját magáról, mert sosem lehet tudni, mit hoz a jövő. Történetét Harryról pedig még a felesége előtt is jobbnak látta eltitkolni, nehogy az a vád érje, hogy meleg, amikor nem az. Kapcsolata Yassival nem valamiféle rejtőzködő homoszexualitás megnyilvánulásaként, hanem az emberi melegség szükségleteként alakult ki. De jobb hallgatni. Tudjuk ezt Yassitól is: Harry rémálmában mutatóujját a szájára téve a fejét csóválja, hallgatásra intve a főhőst.

Szükséges, hogy felszólalj magadért, mert csak úgy élheted őszintén az életedet. De szükséges az is, hogy hallgass, hogy túléld az ismeretlen jövőt! Milyen élet az, amelyet hazugságok között, rémálmok fogságában kell leélned? Mit választasz? Képviseled, vagy elárulod önmagad? Megszoksz, vagy megszöksz? Választ is kapunk persze - ami azonban mégis különös értéket ad a darabnak, az maga a dilemma. Pontosan érthető ugyanis, hogy Harry miért titkolja a múltját: amit ma vállalhatunk, holnap talán vállalhatatlanná lesz. A probléma innentől kezdve megoldatlan, vesztenivalónk pedig óriási. De vajon mivel veszítünk többet? És mivel nyerhetünk bármit is igazán…? Barbara azt mondja az írói zsenialitás kapcsán: „God is in the details”. („Isten a részletekben bújik meg.”) A feleség szellemének válasza: „The Devil is!” („Az ördög bújuk meg a részletekben.”)

David Schechter, zsidó és meleg rendező művének színpadra állítása még várat magára. Forrásokat kell előteremteni a már felépített, megkomponált, végigénekelt musicalhez, még ha költségvetése szerénynek mutatkozik is. A témából adódóan nem egy sokstatisztás, csiribiri musicalre, hanem egy intim környezetben, kis színpadon, hét szereplővel, kevés eszközzel dolgozó darabra számíthatunk. Bízom benne, hogy hamarosan látható lesz a mű, mert végre olyan musicalt láthatnék a Hair és egyes Webber-darabok után, amely új megvilágításba helyezi a már agyoncsócsált problémákat, és valódi pszichológiával, sajátos megközelítésben mutatná be az ismert jelenségeket. És hogy milyen szívesen állnék neki a mű szövegkönyvének lefordításához, azt el sem mondhatom, Nyájas Olvasónk!

Szólj hozzá!

Címkék: !states*invaders


Yeppi G-day! | 2011.09.24. 16:40 zsorzs legars

Idén születésnapomra madárszart kaptam a pólómra, de legalább jól esett, mert ezt úgy értékelem, mint a szerencse jelét egy egész évre. Már az ezt követő első lépéseim sem igazolták persze az elméletemet, de én ezzel mit sem törődve szakadatlanul kitartok az optimista életfelfogás mellett. Há' valami csak ragadjon már az emberre itt Amerikában a poron (és a madárszaron) kívül!

(kép: Guggi. Másnap belülről is megnéztük, de arról majd később...)

Szóval, a szerencse azért sugárzik le rám pusztán szűrt fény formájában, mert ahogy a foltos pólómban átviharzottam a Central Park keleti oldalán húzódó 5th Avenue-n, hogy betérjek a Guggenheim Múzeumba, a forgóajtón koppant egy jót a fejem: Thursday - Closed. Aendróra rátört az építész-para, és kétségbeesetten dörömbölt az ajtón, hogy neki látnia, látnia kell...! Én nemes egyszerűséggel összeomlottam, és órákig nem keltem fel a betonról. Csorgott a nyál a számból, és dermedten számoltam a spirálokat az épület külső falán.

Egyszer azonban minden átok véget ér. Később szépen hazajöttünk, hogy akkor most felkészülünk a bulira, és ennek örömére én egy jó hazai pálinka és egy kis japán Sapporo-sör hatására éjfélkor úgy aludtam, mint akit a madár nem csak letojt, de némi késleltetéssel hókon is baszarintott! Happy Birthday!

Tegnap reggel úgy döntöttem, idén két napig van szülinapom! Máris olyan kalandokkal indítottuk a pótszülinapot, mint amilyen egy hajfestés, mely Aendroidnak tervezett volt, nekem meg Isten váratlan szavától vezéreltetett, de azóta úgy hiszem, amíg csak van hajam, színes lesz - most éppen amolyan rozsdavöröses-pezsgőszőkés-mogyoróbarnás, és ha ez a hajszín nem ismeretes, az csak annak köszönhető, hogy az én hajam, az én izgalmas, sajátos, mézédes hajam, szintén tökéletesen egyedülálló. Olyannyira jól sikerült a művelet, hogy még a 5th Avenue és a 32nd Street sarkán álló isteni koreai étterem pultoslánya is kifejezte csodálatát, pedig aztán a távol-keletiek, azok tudják, mi fán terem a hajfestés!

(kép: belső udvar a 53rd Streeten a 5th és a Madison Avenue között)

Na, de nem csigázom tovább a kedélyeket: tegnap éjfél körül Aendróval és Szilvával végre sikerült kikötnünk a Christopher Street és a Gay Street sarkán, ahol nagyon átéreztük a történelmet! Persze a hatvanas évek végén, amikor a bubik fogták magukat, és egy emberként fellázadtak a rendőrök paráztatása és a heteronormatív társadalmi elnyomás ellen, még biztos nem Gay Streetnek hívták a Gay Streetet, de éppen emiatt éreztük úgy, hogy a történelem intő keze még hevesebb huzatot kavar a fejünk körül. Hajam rákvörösre váltva jelezte az utcán, hogy társadalmi-érzékenység-radarom bekapcsolt, és hamarosan megszimatolhatom a Stonewall Inn-t, ahonnan több mint negyven éve elindult a Pride.

(kép: Történelem - The Stonewall Inn)

Én abban sem voltam biztos, hogy több lesz a cucc egy emléktáblánál. Ehhez képest ott pörögtek és bagóztak a hely előtt az utcán a jónépek, úgyhogy gyorsan lefotóztattuk magunkat Szilvával, nehogy majd otthon aszongyák, csak kamuzunk. Amikor pedig beléptünk, még show-ra is figyelmesek lettünk, bezony ám! A Stonewall nem a hősi múltjába révedő nyuggertelep, nem ám! Egy, egyik feléről zoknira, másik oldaláról hálós bevásárlócekkerre emlékeztető bögyörőbe csomagolt, uszkve 34,7 centis fekete bráner pörögte körbe a kocsmapult mellé takarosan felállított biliárdasztalt, miközben a népek csillogó szemekkel és villogó fogsorral dugdosták a csodálatos tanga vagy jackstrop vagy nem is tudom micsoda derekába a dollárbankókat... Az egész bekezdésben egyébként az a legérdekesebb - mert dehogyis a múlt, melyre örökké büszkék maradunk!, mint inkább az -, hogy ekkora cuccot szerintem még életemben nem láttam. Pláne ilyen közelrül...!

(kép: go-go boy numero dos. A fent említett tünemény nem fért a képre...)

Azután felmentünk az emeletre. Akkor jöttünk csak rá, hogy ide nem két bubi srácnak meg egy heteró csajnak kellett volna jönnie, hanem legalábbis Csiken DJanes-nek, mert hogy óriási leszbi-parádé volt. Én, előítéletes csökevény meg, valahogy úgy képzeltem, hogy a Stonewall Inn-ben (ha nem is nyugdíjas bubik, de) csak kigyúrt, kopasz Macik és játékszereik járhatnak. Erre vazze, már megint... már megint kisebbségben vagyok... Batrány!!!

(kép: spontán leszbi-show az emeleten)

A zene egyébként elég jó volt, mi mégis továbbálltunk. Aszonták nekünk a bejáratnál, hogy a 17. utcába kell mennünk a - figyelem, már megint! - az 5. sugárúthoz, a Splash nevű helyre. Hát jó. Közben megnéztük a Union Square-t (budapestiül Oktogon, központi találkahely), és borzongtunk a 14. utca kiességétől.

De aztán - és most hu-hú-hü-hűzz csak igazán, Nyájas Olvasónk, 20 dolcsiért ugyanis megcsodálhattuk a helyi AlterEgót. Ugyanaz a playlist, hasonló fények, csak voltak izmos gogo-boyok, és már felismerték, hogy nem szabad 10 évig pont ugyanazt a travishow-t leadni minden péntek este, úgyhogy műsor nem volt (de nem is hiányzott), csak pár civil travi, akik azonban asszolúte ott voltak a topon! Rendeltünk nyolc-nyolc dolcsiért egy kis gin-tonicot meg vodka-narancsot, dohányozgattunk a bejáratnál, lötyörésztünk a szarásig unt slágerekre (jaj, én olyan sokat tanultam Pesten ebből a műfajból, hogy most aztán bátran megmutathattam, hogyan lejt egy születésnapos, pestijampec Zsorzs LeGars!), meglesték a farkunkat a piszoároknál, Aendró flörtölt egy Upper East Side-i nyunyival, meg ráragadt egy guatemalai szépfiú, én két ginszippantás között ugráltattam a retinámat a táncos fiúk kockahasán, aztán némi téblábolás után fogtunk egy taxit. 

De ne hidd, Nyájas Olvasónk, hogy unatkoztam volna. A világ legnagyobb boldogságával állíthatom ismét, hogy Budapest továbbra sem olyan elmaradott, mint mi, pesszimista lakói beállítani szeretnénk pusztán azért, hogy kisebbségi komplexusunk vezérletével ostorozhassuk magunkat: "de-szar-itt-élni"... Nem, nem vagyunk elmaradottak. Biztosíthatunk téged, hogy a modernitás alsó határát egész bizonyosan megütjük...! A döbbenet számomra azonban az, hogy amikor átnyálaztam a helyi ingyenes meleg programmagazint, kiderült, hogy biza ez a legfelkapottabb hely a városban, a klubok netovábbja! Amiből pedig az is kiderült, hogy itt is örök outsider maradok...

Remélem, van itt azért más hely is, mert a berlini éjszakában szocializálódott tekintetem nem kevéssel vágyik többre az AlterEgo amerikai másánál... Ha meg mégsem, hát a !szkafander szétcsap itten New York között izibe! Ezt csakúgy garantálja Aendroid, mint a kamaszkorba minden egyes születésnapján egyre mélyebbre süppedő Zsorzs LeGars!

Szólj hozzá!

Címkék: !states*invaders


Nueva York | 2011.09.24. 03:43 aendroid

 A fodrászt harmadszor is megkérem, hogy Wash, Cut, Paint, de erre újfent csak az ollójával hadonászik és csattog egyre kopárabb koponyám körül. Megdőlni látszik a tételem, hogy New York egy olyan túlfejlett EU állam, ahol egy kisebbség tűrhetően beszél angolul (How is it going? You know what I mean. It is like that, isn't it.), és a többség tud spanyolul. A kínai fodrászok itt sem hajlandók ideges nyelveket tanulni, vagy ezt bevallani. Végül kis tolmács segédlettel elérkezünk a szőkítéshez, amelyről fotót nem fogok mellékelni. Három kisebb "nők" állanak körbe, ők is kíváncsian várják az eredményt, mit hozott ki belőlem a kínai vegyiművek. (Azóta megmostam a hajam, és nem jött le a szín - lehet, hogy tartós?) A három "hölgyek" felajánlanak egy ingyenmasszázst, én inkább egy picike férfit választok. Innentől ez tíz dollár, négyszeres tehát a csalódottság... és nem is az ágyon, hanem a széken ropog a hátam. Nincs hepiend.

 

Ma múzeum nap van. Hasmenés. Berohanás a Guggenheimbe (Lloyd Wright), a Central Park szélén kunkorodik fehér spiráljával a nyugodt frankomán húszemeletesek és a fák árnyai közé. Organikus slozi. Ennyivel nem úszom meg. A második vécét a The Whitney-ben találom el (Breuer Marcel), beton dómuszhomlokzat, hátrahúzott tömör látszóbeton sávok, alatta üvegtetős beton shopping, fémes beton-mosdóval. Brutalizmus. Még mindig nem múlik el... a MOMA fehér minimalista dobozkái (Yoshio Taniguchi) hatvanemeletes gyufásdobozok közé vannak beraktározva, a fiff evnyu lendületes vonala közelségében. A stílus tisztaságára jellemző, hogy a füstérzékelő is fehér (ezt otthon is bevezethetnénk, igény az volna rá), meg a szappan is.

 

FONTOS BEJELENTÉS. Tegnap óta LeGars hivatalosan 18 éves (na jó, inkább 21, hogy itt is piálhassunk). Neki piros a haja, ma reggel a festést hirtelen felindulásból követte el (és piros póló volt rajta). Biztos elmeséli...

 

...szóval a tegnap. "Amúgy az úgy volt", hogy bulizunk egész nap és egész éjjel és egész hajnalon át, a jeles alkalomból. Ehelyett aludtunk reggel otthon, aludtunk délben a parkban (fűre lépni szabad), és ő bealudt este 12-kor a matracon az első pálinka után. Szerintem boldog! Mindenesetre a bulit ma este be kell pótolni, a pálinka is megvan hozzá. Szerintetek elég stílszerű ha a botrányos vadászatot egy borítékolhatóan emlékezetes Stonewall látogatással kezdjük, Greenwitch Village-ben? Latolgatom az esélyeket... 5 perc Grindr - 10 üzenet. Egyik sem white. Egy szimpatikus asian bemutatkozás így hangzik: hív negatív vagyok és LTR. Válaszom: mi az az LTR? Nem, nem light travi rebell, a kedves olvasó úgy sem fogja kitalálni. Long therm relationship - Tőlem, a turistától? Nos. Land of dreams... csapjunk a lovak közé, a harmadik oszlopos tagon, vendéglátónkon (Szilván) !szkafander kitűző, előre hát ifjak, morzsolgassuk el egyenként a metrómegállókat Brooklyntól Manhattanig!

Píesz, van nálam Shazam, a zenéket ellpojuk, és a következő bulin együtt meghallgatjuk otthon.

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: !states*invaders


Trip numeró únó | 2011.09.22. 15:32 zsorzs legars

 Tegnap este 7-kor épp kiposztoltam a legutóbbi bejegyzésemet, amikor megszólalt Szilvánál a csengő, és becaplatott a lakásba Aendroid. Fáradt volt, büdös volt, de úgy csillogott a szeme, mint egy négyéves óvodásé, akit épp kieresztettek az udvarból a kocsik közé, amikről azt hiszi, matchboxok... Hümmögtünk párat, hogy hihetetlen, hogy itt vagyunk, és elmesélte első benyomásait (amelyekről vélhetően ő is hamarosan ír, azt mondta, már kezd összeállni a fejében az első poszt). Közben hazaért Szilva is, aki adott pár instrukciót, aztán sebtiben felültünk a Buenos Aires-i metróra emlékeztető R-vonalra, és nyomtuk-nyomtuk egészen a Court Streetig, fejünkben a nagy tervvel, hogy most akkor gyalog... át a hídon... a világ közepibe beléje!

(kép: stairways to Heaven)

Aendroid röhögött rajtam, mert addigra már pontosan tudtam, hogy kell eljutni a Brooklyn Bridge lépcsőihez, hogy gyalogosan átkeljünk ezen az óriási, mennybéli hídon az univerzum legnagyobb találmányába, Manhattanbe. Most már nekem is csillogott a szemem, mert én tegnap, miközben a két híd árnyékából pislogtam Manhattan felé, Aendroiddal ellentétben úgy éreztem magam, mint a négyéves óvodás, akit nem engednek ki az udvarról a kocsik közé, amikről azt hiszi, matchboxok...

(kép: patak fölött hidacska)

A Brooklyn Bridge dél-keleti oldalát éppen felállványozták valami felújítási vakera ürügyén, úgyhogy késleltetett orgazmushoz volt szerencsénk. De azután... Robbant minden! A következő másfél óra, sőt kettő-három olyan volt, mint amikor először ül az ember 3D-s moziban... Csak azért nem kaptunk szívrohamot, és azért nem szakadt ki a tüdőnk az egyre hevesebben lüktető szívünktől, mert egy alkalommal felültünk a metróra is... na de stopstopstop, itt még nem tartunk. 

(kép: zsibong!)

A manhattani felhőkarcolók nagy része elég cafatul néz ki. Kockák, randák, fantáziátlanok. Olyan mégis az összhatás, mint egy jó (oké, az egyetlen jó) Madonna-lemez. Lehet, hogy a számok egyenként elég bárgyúk, az album egésze azonban új megvilágításba helyezi a világot. A fények, a formák, az apró, hat-nyolcemeletes századeleji legóházak a felhőkarcolók árnyékában olyan szívzakatolást váltanak ki, hogy egy szempillantás alatt megérted, mi is a te drogod! És ott baktatsz a hatalmas hídon, melynek lefelé szálló ága is kb. húszemeletnyi magasságban van - mint Aendró mondta: "Vazze, olyan magasan vagyunk, mint Magyarország legmagasabb épülete, a SOTE!" Ugye nem kell magyaráznom?

 

(kép: ramaty!)

Megnéztük gyorsan a Municipal Buildinget a túloldalon, és miközben a fényképezőgépem lencséjével megpróbáltam befogni, a koncentrálástól megfájdult a fejem, sőt beállt a nyakam. Aggódtam, bevallom, hogy 1) itt pillanatokon belül el fog baszarintani valami amerikai truck, és 2) semmit nem fogok látni a városból, mert hát a teteje az épületeknek, az valahol a mennyországban végződik. Lássuk be, Montreal felhőkarcolóit babazsúrok kis marcipánjának szánták ahhoz képest, amit Manhattan épületegyüttesei alkotnak!

(kép: cserébe nem kicsi)

Mindenesetre megmenekültem, úgy iszkoltunk el a szívgörcs elől a 6-os metró aluljárójába, mint a speed-túladagolástól rettegő diszkópatkányok.

A manhattani metró közönsége nem kevéssé szofisztikáltabb, mint a brooklynié. Továbbra is csodaszép a multikulti, és a szerelvényekhez hasonlóan a népek is csicsásabbak - ennek ellenére nincs az embernek kelet-európai komplexusa. Mindenki a lehető legtermészetesebb, csak nekem nem volt az (ahogy sosem az, amikor olyan városban járok, amelyet csodálok...), hogy az emberek a világ legtermészetesebb módján ücsörögnek ott a metrón, mintha fel sem fognák, hogy az univerzum kellős közepén trónolnak. 

(kép: Central Station - hall...)

Ledöcögtünk a Central Stationig, melynek 1913-as Art Nouveau hallja csak egy kicsit olyan, mintha most lépnél be a paradicsom VIP-lounge-ába...! Európai sznobizmusom eddig azt mondatta velem, hogy az amerikai turisták csak leshetnek, hogy végre nem pusztán acélt és üveget látnakmaguk körül. Be kell látnom, Amerika (számos ponton legalábbis) messze nem olyan egysíkú, mint kéne lennie ahhoz, hogy megőrizzem az exception européenne hozzáállásomat. És még ehhez a felismeréshez kaptam egy jó nagy fityiszt is a pofázmányomba: Döbbenetes módon ugyanis amint kilépsz a hallból meg a környező folyosókról, és a vonatok felé tartasz, azt veszed észre, hogy a vágányok még szakadtabbak, mint az R-metró! A kontrasztot ugyan nem értem, de a jelenséget betudom a már tegnap délután megfogalmazottaknak: itt egy asztaltársasághoz tartozik Louis Vuitton és Zalatnay Cini.

 

(kép: Central Station: ...és vágányok)

Még a metróból kifelé rájöttünk, hogy itt van pont a Chrysler Building, Aendróka nagy kedvence. Miután a Central Stationtől feleszmélt, sitty-sutty regresszált egyet hároméves kislányba, és a tempót súlyosan diktálva megcélozta a helyi kis kedvence felé tartó alagútat. Itt esett azonban pofára igazán: hát a Chrysler mítoszból lóf...t sem látni lentről, mert hogy ultramagasan van, az utcák viszont ahhoz képest ultraszűkek. Ahogy felfelé lestünk, az épület tetején villódzó fények elhomályosultak a városra telepedő felhőtömegben. Ez az egész már megint csak Hollywood: puszta illúzió, hogy úgy érezzed magad, mintha most szállnál fel a csillagokhoz. Pusztulnának meg ezek a szkájszkréperek: pontosan tudják, mitől döglesz meg, aprócska légy, te ott lent...!

(kép: karcolt felhő)

De nem hagytuk magunkat, visszatértünk a valósághoz: vettünk egy jó kis subway junk sandwichet, és pad híján - örülj, ha egyáltalán fát találsz Manhattan futurista képzelgésében - leültünk az egyik monstrum földszinti ablakpárkányára. Most figyeltünk csak fel rá, hogy már két háztömbnyire is rendőrautók torlaszolták el az utakat, mostanra pedig a népek fényképezőgépekkel várnak az utcák sarkán. Tűkölés, hüledezés, izgalom: egy ötvenes, bőbeszédű nyújorkertől megtudtam végre, hogy az ENSZ-találkozó miatt most húz keresztül a városon - kíséretével együtt persze - maga Obama. Intettünk a konvojnak, miközben csorgott a pofánkból az édeshagyma-szósz, aztán vállat vontunk: "Na jó, nézzük meg, mit tud az a nyomi kis Times Square",esti célállomásunk. 

 

(kép: valahol a 42. utcán)

Na, az amerikai parasztvakítás ott kezdődik el valójában: míg a Chrysler meg a Central Station meg a Municipal Buiding meg még pár tucat képződmény valóban lenyűgöző, a Times Square villódzó neonreklámjai tényleg nagyon gagyik. 

(kép: a Times Square hol elegáns...)

Nem is annyira ócskák, mint inkább óccsók. Kész Disneyland... Az átbaszarintós parasztvakítás legékesebb példája, hogy hiába van free wifi - jeeee - az egész téren, a hálózatról folyamatosan ledob a telefonod... De azért az ember pár percet szívesen elidőzne Mickey egér társaságában, úgyhogy mi is fülig érő szájjal üldögéltünk a térre helyezett fémasztaloknál.

(kép: ...hol óccsó)

Később megcéloztunk egy közeli melegbárt, a Don't Tell Mamát. Hát, ma sem hallotok tőlem pletykákat a manhattani bubivilágról... Ugyanis egy csendes-helyes piano bar-nál kötöttünk ki, és hát ez kicsit messze van az elektronikához szokott fülünktől, a közönség meg valahol hetven és a halál között téblábolt, ráadásul a legtöbb vendég heteró nő volt, úgyhogy flörtölés helyett mecéloztuk a Foster Buildinget. Mire odaértünk, már konkrétan kiszakadt a lábunk a csípőnkből, közben pedig ismét a fej- és nyakgörccsel küzdve fotózkodni igyekeztünk, úgyhogy ráuntunk a testünk nyavalyáira, és gyorsan megcéloztuk a Central Parkot, hogy mielőtt hazafelé metróra ülünk, arra is vessünk egy nyomorult kis pillantást...

(kép: Foster, látjuk, a londoni tojásháznál nem adod alább!)

A tegnapi túránk (leszámítva az egyórás hazametrózást) kb. 4 órát tett ki. Látjátok, a Big Apple-t secperc alatt felfalhatjuk. Kis híján úgy döntöttünk, hogy ma duzzogva továbbállunk Montreal felé, végül azonban nagy kegyesen elhatároztuk: adunk a városnak még egy esélyt, és a Central Parktól folytatjuk felfedező körutunkat...

Csak ébredjen fel Aendró, mert már sikálják a belváros utcáit, hátha kegyeskedünk itt maradni még egy-két órát...

Szólj hozzá!

Címkék: !states*invaders


Brooklyn vs Manhattan | 2011.09.22. 00:08 zsorzs legars

Nyájas Olvasónk, röhögni fogsz, de én valóban nem vettem komolyan, hogy itt Amerikában tényleg azt a nyúlós, mogyoróvajas angolt beszéli majd mindenki, amit a TNT-n hall az ember. És de! Biztos azért nem gyanakodtam, hogy itt még a burkás arab asszonyságok is a ya-know-what-I-mean inglist nyomja, mert annyira sztereotíp a dolog, hogy nem lehet igaz. Annak idején, amikor Montrealba költöztem, nem lepődtem meg rajta, hogy mindenki úgy beszéli a franciát, mintha főtt krumplival lenne tele a szája, pedig a québécois is legalább olyan döbbenetes távolságra van a standard franciától, mint az amerikai a britistől. De nem is élt annyi legyőzendő előkép a fejemben. És még hogy küzdenünk kell az előítéletek ellen, muhaha!

(kép: az Erzsébet Híd New York-ba emigrált, és köszöni, jól érzi magát!)

Mindenesetre első napom New Yorkban elég lenyűgöző volt. Reggel Szilvával a konyhában befaltam a bagelt, amit még tegnap este vettem az úton (napraforgóvajjal és málnalekvárral, a junk food bálványának adózva), majd lesétáltam Brooklyn déli csücskébe, hogy megnézzem közelebbről is a Verrazano-Narrows-Bridge-et, amely Brooklynt Staten Island-del köti össze. Dobtam egy hátast az amerikai Erzsébet Hídtól, hümmögtem párat az amerikai háborús áldozatoknak állított obeliszk árnyékában, kitöröltem a maradék csipát a szememből, majd felültem a metróra, és bebumliztam Brooklyn belvárosába. Manhattenbe egyelőre nem mehettem, mert Aendroiddal megbeszéltük, hogy együtt vesszük be New York szívét, mégpedig gyalog, át a Brooklyn Bridge-en. Most épp várom, hogy befusson, és végre bezabáljuk a Nagy Almát. 

(kép: a Brooklyn Bridge és Manhattan)

A brooklyni belvárosban mindenesetre nem győztem sasolni. Egyszerre van jelen a grandiózus önbizalom és a leszakadt iparváros-jelleg. Végeredményben az Újvilág központja olyan, mint az Óvilágé: Róma. Minden itt kezdődik, ide koncentrálódik. Míg azonban Rómában a korok egymásra rakódását figyelheted meg a Colosseum környékén, addig New Yorkban a jelen sokfélesége épül egymásra. Nagyság, elegancia, lepattantság, fém, kő és fa épül egymásra, ahogy Rómában antikvitás, középkor és újkor jelenik meg egyszerre, rétegesen. Mindkét város olyan, mint egy színes ábra az Eyewitness Guides gondozásában. Mindkettő keresztmetszet, amelyet átlátni próbálsz, hogy megértsd, merre kell menned, és ki kivel van egyáltalán.

 

 

(kép: Brooklyn kiálynője és udvartartása)

Leültem a Brooklyn Bridge Park-ban a Brooklyn Bridge meg a Manhattan Bridge közé, és bámultam a túloldal felhőkarcoló-hegyláncát.

(kép: a Manhattan Bridge)

Egy ideig azon töprengtem, hogyhogy nem nyomják agyon a lelkes turistát a hatalmas épületek, melyek között egyelőre elképzelhetetlen számomra a létezés. Kicsi turista vagyok, aki a lenyűgöző látvánnyal szemben túlélésért könyörög, nem ám az a (nagyjából) magabiztos pesti aranyifjú, aki nekem-ide-az-oroszlánt-is attitűddel nyomul a hatodik kerület kis Broadway-án. Hát igen, más emberek vagyunk külföldön, hiába.

(kép: ő vajon otthon érzi magát a Manhattan Bridge aljában?)

M. jutott eszembe, aki tegnap este elég hűvösen fogadott brooklyni middle-class kecójában (ld. tegnapi bejegyzésemet): amikor Pesten járt, nyitott volt, csillogott a szeme, új világot fedezett fel, amelyben nem találta olyan könnyen a helyét. Elveszett a sokszínűségben, amelyet nem ismert, amely átitatta úgy, hogy nem tudhatta, mérget vagy nektárt vesz magához. Otthon azonban mindenki a mindennapos rutinjában él, és légy boldog, ha nagy kegyesen engedik, hogy távolról érkezőként az életükbe pillants. M. tegnap letudta kötelességét: elmondta, hová kell majd ellátogatnom San Francisco-ban, mondott néhány hasztalan tippet New York vonatkozásában, majd háromnegyed óra után hazaküldött, mondván, ma sok dolga lesz. Kissé csalódottan baktattam el tőle, és azon gondolkoztam, vajon én is ilyen hideg vendéglátó vagyok-e, amikor CouchSurföröket fogadok pesti otthonomban.

Alig várom, hogy velem legyen Aendroid. Lerázza majd rólam a megilletődött-kisember-a-metropoliszban attitűdöt, és úgy fogunk tovalebegni a New York-i utcákon, mint hollywoodi hős a katasztrófák fölött, hogy megmentse az egész világot, meg még azt is, ami azon túl jár. Manhattan, nehogy azt hidd, kifoghatsz rajtunk, úgyis nagyobbak vagyunk tenálad!

(kép: Manhattan a Brooklyn Bridge Parkból)

 

(kép: valszeg inkább holnap tudom majd kommentálni...)

Szólj hozzá!


New York City, Cloudy, 68°F | 2011.09.21. 00:40 zsorzs legars

 Csak sikerült, befutottam Brooklynba az R metróvonalon, amely nem sokkal jobb a Buenos Aires-i A vonalnál. Arról régebben valami olyasmit írtam, hogy csoda, ha nem szakad le az ember alatt, a túlsúlyosok pedig kifejezetten veszélyben vannak, mert amint megmozdul a szerelvény, a faszerkezet konkrétan bedől... Nos, az R vonal Brooklynban nincs sokkal beljebb ennél...

De kezdjük az elején. Jó fiú módjára azt mondtam magamnak, ha már az indulásom napján reggel ötre kell a reptérre mennem, jobb lesz, ha este tíz körül lefekszem aludni, hogy mégis decensen üljem végig az uszkve tizenhárom órás utat. Nos, ez a terv annyira nem jött össze, mint ahogy reméltem.

(kép: vártam, mint a galambok - Fővám tér, 2011. szeptember 19.)

Az indulásom előtti estém első programja még simán megengedte volna ugyan, hogy tartsam magam a tervhez, mert a csikenes csajokkal vacsoráztunk az Eklektikában (jesszus, de messzinek tűnik most Pest, talán azért, mert messze is van... meg az időeltolódás... meg a hosszú út... meg a minden...), utána azonban nem kellett volna tán Dzsettával és Bejglivel bevállalnom azt a pohár fehérbort, amely egy másodikhoz vezetett, majd az első pálinkához éjfélkor, és a második-harmadik-negyedikhez hajnal kettőkor...!

(kép: short drinks, Long Island - avagy valami hasonló)

A taxiban ülve már fortyogtam magamban, hogy ez a két r..banc szabályosan leitatott engem, és még le kéne olvasztanom a hűtőt, rendet raknom, szemetet levinnem, mindazt tehát, amit egy jó takarítónő megtenne értem, én meg ehelyett botladozok a lépcsőházban, alig találom a kulcsomat, böfögök, és majdnem lehányok a gangról pusztán azért, mert már megint, már megint nem tudtam nemet mondani... A nők meg... hát a nők... a nőkre már jobb, hogy nem is találok szavakat!

Fél ötkor jött meg értem a taxi. Bejglinek megírtam, hogy bosszúból ő fogja leengedni a hűtőmet, mert arra már nem maradt időm (valljuk be, túl sokat lötyörésztem a facebook előtt is, és a borotválkozás - továbbra is részegen - fontosabbnak tűnt, mint hogy megkíméljem a hűtőpolcokat a rothadás elemeitől), majd a hátizsákommal, a bőröndömmel, a szemeteszacskókkal és a rothadó pizzásdobozokkal meg pár üveg üres üveggel felpakolva, piaszagúan, asztmatikus hörgések közepette izzadtam le magam a földszintre. 

Egy tanulságot mégis csak levonhatok: semmi értelme nem lett volna este 10-kor ágyba bújni, mert így legalább a másfél órás római, és a tíz és fél órás Róma-New York-i útból mintegy tizet végigaludtam. Kettőt pillantottam, és máris arra ébredtem, hogy berecsegik buta olasz akcentussal a hangosbemondóba: New Yorkö, dö vedör isö cláudi, 19 digrízö szentigrédö. Még kissé kómásan körbenéztem a tájon, hátha látok pár felhőkarcolót, és felmértem, most ismét elveszítem a szüzességemet. Vagy New York veszíti el velem a szüzességét... Ezt azonban már nem is volt agyam végiggondolni, csak kicsit elcsámcsogtam az ötleten, hogy amikor hosszú álmodozás után új városba vagy országba teszi be a lábát az ember, az egy rossz vagy jó, de feltétlenül heves szerelmi viszony kezdetét is jelenti egyben.

(kép: Kanada partjai, landolás előtt pár órával)

Mindenesetre nem szenvedtem végig az utat, úgyhogy köszönöm, csajok, a sok piát! Mégis csak ti tudjátok, mi kell nekem igazán! 

Most meg megyek, hogy összefussak a szexi kis spanyol-amerikai balettáncos barátommal, aki holnap turnéra indul, ezért csak ma láthatom! Aendroidnak meg üzenem Pestre, hogy kurva hosszú lesz a sor a vámnál, viszont tele lesz cuki távolkeletiekkel!

Szólj hozzá!

Címkék: !states*invaders


!States Invaders | 2011.09.18. 12:38 zsorzs legars

 Hell yes! Hiába csak reggel nyolckor sikerült ágyba jutnom a tegnapi mulatság után, még mindig bennem élhetett az éjszakai pezsgés, mert aludnom nem sokat sikerült. Vagy a sok redbull tett be?

Mindenesetre bízunk benne, hogy ti legalább akkorát mulattatok tegnap éjjel velünk a Mappában, mint mi veletek! Már most várjuk a chicken-!szkaf visszavágót. 

Addig is: új címkét nyitunk a blogunkon, ez lesz a !States Invaders. A !szkafander két tagja már ül az űrhajóban, bekapcsoltuk a motorokat, folytatódik a zsezsgés, indulunk tovább: a következő hetekben itt, a blogon igyekszünk beszámolni arról, mit látunk a Föld nevű bolygónak azon szegletében, amelyről úgy hírlik, az egyik legfényesebb, legpezsgőbb, leglegebb.

Onnan majd továbbdobbantunk az újvilág egyetlen frankofón metropoliszába...

...később, ha minden igaz, megfordulunk az egyik legnagyobb magyar közösséggel bíró Észak-amerikai városban...

...azután pedig az anglofón világ egyik legnaposabb, legspanyolabb tengerpartjára suhanunk...

...hogy a felfedező túránkat a planéta állítólag legmelegebb pontjáig toljuk.

Stay tuned, and never forget: the answer is 42!

Szólj hozzá!

Címkék: !states*invaders


Budapest Gay - Lesbian Clubbing | this Saturday 17 September 2011 | Chicken wears !szkafander | 2011.09.12. 23:40 aendroid

Are you ready for the next clubbing? The upcoming straight-friendly gay and lesbian party is very close: 17 September 2011. It's a special event, where Chicken Exit invited the crowd of !szkafander to dance together!

Music: dj Macsek | dj A | dj LeGars

indie | electro | pop | dance | minimal

Two stages | Two bars | One ticket!

From 10pm till 6am (!)

Entry: 1000 HUF | Early arrivers till midnight: 700 HUF

No dress code | No face control | No excuse!

Venue: Trafó - the former power station of the 9th district which works recently as a combination of a contemporary dance theater and the Mappa Club

1094 Budapest, Liliom utca 41.

How to get there?

The public transport is in 4 minutes walking distance:

metro | M3 "Corvin negyed" | last train arrives at 11.39pm | first train leaves at 4.49am

tram | 4 and 6 | operates during the whole night every 10-15 min | night buses | 914, 923, 966, 950, 950A, 979, 979A | see: bkv map by night
taxi | to "Trafó" | corner of Liliom utca and Tűzoltó utc, 9th district

Web: szkafander.blog.hu

Facebook: SzkafanderCrew | ChickenExit

Facebook event: Chicken wears !szkafander

At 2am two lucky couples win vouchers for dinner to Cafe Yogya Indonesian restaurant, in the new main street of the city.

Don't forget the answer is 42!

Szólj hozzá!

Címkék: !szkafander


Chicken wears !szkafander | 2011.08.27. 19:33 aendroid

Straight friendly gay&lesbian clubbing in Mappa Klub (Trafó) Budapest IX., Liliom u. 41.

17th September 2011 Saturday 10pm - 6am

dj's on two stages: Macsek | !A | !LeGars

dance | minimal | electro | pop | indie

No face control | No dress code | No excuse!

Never forget the answer is 42!

Szólj hozzá!


Gay&lesbian party on Sziget 2011 by !szkafander | 2011.08.11. 03:01 aendroid

Space Travellers, welcome to the Congress!

Don't forget, it's !szkafander gay and lesbian party on Sziget Festival, Budapest!

See you on Friday 12 August 2011, in Magic Mirror (Blue Sector) from 12pm till the morning comes.

dj Minek (Tilos) | dj Drs (Tilos) | dj A (!szkaфander) | vj Manna | vj Resistor

No dress code | No face control | No excuse!

Blog: szkafander.blog.hu | Facebook: !szkafander | Facebook event: !szkafander - Congress | Dance from 12pm | Dancing under a huge tent

Over the basement, under the stars | Don't forget the answer is 42! | Park your spaceship on Baikonur or at Cape Canaveral and take a HÉV or ride a bike!

Szólj hozzá!

Címkék: !szkafander !űrzaj


!Congress | 2011.07.30. 19:02 zsorzs legars

Hogy szakadna rólunk a víz! Fog is!

A júniusi, Pánlika-beli szabadtéri bulink után sátor alá hívunk benneteket! Nem is akármilyen cirkuszi mulatság vár rátok a Magic Mirrorban a pénteki Sziget-napon!

Minek, DRS és !A már most pörgetik a lemezeket, mint krupié a rulettárcsát, hogy bármely számnál is álljon meg a kerék, ők biztosan a legjobb talpalávalót kínálhassanak. Manna és Resistor már szövik a vásznat az agyament vetítéshez.

Well, jesz! Csapatunk úgy kilőtt a világűrbe, hogy meg sem áll már talán. Egy buli itt, egy buli ott, és máris a galaxison kívül találjuk magunkat! Kapaszkodunk a rinyavasba, kapkodjuk a fejünket, berobbanunk a Szigetre, és szeptemberig ismét nem állunk meg.

Dobbantsatok ti is!

!Szkafander - Congress | 2011. augusztus 12., péntek, 23h | Sziget Fesztivál - Magic Mirror (Kék szektor, Jimmy Hendrix sétány 27.) | DJ's Minek - DRS - !A | VJ's Manna & Resistor | No dress code, No face control, No excuse! | Never forget, the answer is 42!

Kövess a facebookon: !Szkafander

Klikkelj az eseményre: !Szkafander - Congress

Szólj hozzá!

Címkék: !szkafander


Kordonon kívül | 2011.06.18. 20:23 zsorzs legars

 No, idén is megvolt.

Persze most is volt pár szőrszálhasogató kifogásom a Pride-dal, de a legfontosabb mégis az, hogy pár év után végre ismét viszonylag szabadon mozoghattunk (vagy harmincszor olyan kevés kordon volt idén, mint tavaly), és hogy az elmúlt pár év gyászhangulata után ismét parádés móka-kacagássá alakult a menet. 

Szimbolikusnak érzem, hogy bár az Oktogon előtt elterelték a tömeget a téren handabandázók miatt, végeredményben idén ők szorultak a kordonok közé - mi pedig szabadon vonulhattunk, míg ők tehetetlenül pfújoltak ránk.

Továbbra is egy dolgot tartok igazán szomorúnak: hogy a legtöbbünk továbbra sincs jelen. Mindazok, akik szívesen rázzák a seggüket minden hétvégén a melegbulikban, nem jönnek el felvonulni. Az okok persze számosak, és van közöttük olyan, amely teljesen magától értetődő.

Három olyan szempont van, amelyet (az előző évekhez hasonlóan) most sem tudok megemészteni: 1. Az atrocitástól való félelem (mert aki fél, a seggében él); 2. Az "inkább megyek Bécsbe, mert ott nagyobb a buli" típus (mintha ez az egész a buliról szólna, egyébként meg buliból annyi van, mint a rosseb); és 3. (összefüggésben a 2. ponttal) A közöny.

Van miért küzdenünk ismét, azok után, hogy egy-két éve örülhetünk a regisztrált partnerkapcsolat vívmányának. Az Alkotmányunk tiltja a melegek házasságát, és ez évtizedekre kihat a jövőnkre. Erre érdektelenséggel válaszolni, még ha valaki nem is akar házasodni, azért szégyenteljes és/vagy ostoba, mert az illető nem méri fel, hogy egy közösségről van szó, és hogy a társadalomban azok, akik nem hallatják a hangjukat, elnyomatnak. Éljen a társadalmi felelősség-vállalás!

Remélem, jövőre többen leszünk (bár nem voltunk túl kevesen).

Szólj hozzá! · 1 trackback

Címkék: !szocpol


Straight friendly GAY party Budapest Pántlika 10th June 2011 | 2011.05.26. 20:44 aendroid

Here it is!

!szkaфander crew is organizing its upcoming straight friendly gay and lesbian party, FreestylAir, only this time free in all senses. If you are a beginner on our events, it is really time to finally join us on 10 June 2011 Friday, in Pántlika Bisztró, a real retro bar from the 50's in the green heart of the city. If you are not an absolute beginner, you know what you were waiting for these last weeks! Let's rock outdoor... or in case of rain under a huge tent. We are looking forward to clubbing with you on a wide range of music: minimal, electro, tech, dance. 

Music: dj Minek (Tilos) | dj A (!szkaфander)

Address: 14th district, Városliget (City Park) in front of Hermina út 47. | official facebook page: pantlika | more info on ittasellátó

Transport: metro 1 "Széchenyi Fürdő" 7 minutes walk (last train from Oktogon: 23:38pm) | Tramway 1 and 1A "Erzsébet királyné útja" 3 minutes walk (last tram arrives here at: 23:27pm) | Trolley buses: 72 (last from "Arany János M3" 23:42pm) and 74 (last from "Astoria M2" at 23.21pm) | Night buses: 901, 907, 937, 973, 979 see map: http://www.bkv.hu/ftp/terkepek/ejszakai.jpg more info on BKV webpage.

Entrance: free | Support us: invite your friends, like us on facebook: !szkafander | If you like the party, you can donate us by buying !szkafander pin for 500.- HUF on the site (limited edition!)

Blog: szkafander.blog.hu | Facebook: !szkafander | Facebook event: !szkafander - FreestylAir | Dance from 10.00pm | Chill-out zone: in the surrounding zone of the park | In case of rain: dancing under a huge tent

No dress code | No face control | No excuse!

Over the basement, under the stars | Don't forget the answer is 42! | Park your spaceship on Baikonur or at Cape Canaveral and take a taxi or ride a bike!

Szólj hozzá!

Címkék: !szkafander !űrzaj


Litván lovagok | 2011.05.04. 10:34 zsorzs legars

 Vilnius, 21h30, +4 fok. Cseperészik az eső, ahogy Andriusszal vacsorázni indulunk a középkori lovag Gedimino után elnevezett sugárúton (ld. alsó kép). Kedd van, a sugárút szinte üres. Beszélgetőtársam megjegyzi: "Ez teljesen megszokott. Az emberek még hétvégén is inkább otthon isznak." Noha Litvánia, mely tavaly ünnepelte függetlensége huszadik évfordulóját,sokat változott az elmúlt években, a mentalitás kevésbé alakult át, mint egyes szerencsésebb volt szocialista országokban.

A helyzet sem ugyanaz persze: egy dolog ex-kommunista államnak lenni, és egy másik a Szovjetunióból kiszakadni. Az egyébként is konzervatív, mélyen katolikus Litvánia egyszerre küzd a szellemi felfrissülésért és a meggyökeresedett reakciók megváltoztatásáért, miközben legfontosabb célja mégis a gazdasági szempontból vett talpon maradás. A mindennapi embereknek ez nem annyira egyszerű egy, az oligarchákfogságában vergődő országban, ahol az átlagbér alig haladja meg a kétszáz eurós (hétszáz litás) minimálbért.

"A 2008-as válság sem sokat segített. Egy barátom a bankszektorból nagyon sokat, 900 eurót keresett. Fél év alatt két lépésben 500 euróra vitték le a fizetését. Nem csoda hát, ha üresek az utcák. Miből telne éjszakai életre?"

A vilniusi melegek helyzete sem egyszerű persze. A homofóbia kifejezetten erős, ami már abból is könnyen felmérhető, hogy a gayromeo-profilok vagy fele nem tartalmaz arcképet, és igen kevesen vállalják fel testüket, talán mert ez egy kis közösség, ahol mindenki ismer mindenkit. "A melegek itt főleg az Interneten ismerkednek. Végeredményben mindenki találkozott már mindenkivel." - Legalábbis, ha egyáltalán egymás között vállalják másságukat, merül fel bennem a gondolat.

Litvániában a férfiasságról kialakított kép elég jellegzetes. Arturas Tereskinas társadalomtudós szerint, akinek több nyelvre lefordították az angolul Sexual Minorities, Mass Media, and Civil Society in Post-communist Lithuania címen megjelent tanulmánykötetét, így látja a képet: "Nagyon is kötődünk a férfiasságot meghatározó hagyományos modellhez, amelynek értelmében 'igazi férfi' erős fizikumú, hatalmaskodó, egy zsák pénzt keres, továbbá képes eltartani családját, szexuálisan performatív és persze heteroszexuális." A The Baltic Times április végi számában közölt interjú során hozzáteszi: "A litván maszkulinitás abban sajátos [Európán belül], hogy a szovjet rendszer erős nyomot hagyott rajta, amennyiben az igazi férfi normáját a szovjet munkás fizikai és mentális erejéhez kapcsolja."

Könnyen felmérhető: a körülmények nem kedveznek a vibing gay nightlife kialakulásához. Andrius el is mondja, hogy az egyetlen meleg klub (az is inkább bárocska), a Soho csak pénteken és szombaton tart nyitva. Ha nem a neten akarsz ismerkedni, oda érdemes lenézned. Kérdésemre elmondja, vannak ugyan baráti körök, de azok igen informálisak. "Először is, a meleg érdekképviseleti csoport elavult és kirekesztő. Ahhoz, hogy hivatalosabb csoportok, mondjuk egyesületek nyíljanak, valakinek magára kellene vállalnia a szervezést - biztos nem én leszek az. Járunk néha közösen sportolgatni, de ez nem lép szervezettebb szintre."

Egy pillanatra olyan érzésem támad, mintha az igény sem lenne meg az emberekben, hogy közösséggé alakítsák a GayRomeón masszívan jelen lévő tömeget. Talán a kissé álmoskás, a világ nyüzsgőbb részétől távol eső főváros jellegzetes képét festő Vilniusban az emberek talán belenyugszanak az általános helyzetbe, és csak teszik dolgukat, mintha a világ a legmélyén mit sem változhatna? Tereskinas professzor szerint sok időnek kell eltelnie a mentalitás megváltozásához. 

Ez a lassúság nyilván nem kedvez a melegeknek. A tavaly elsőként megrendezett melegfelvonulás is komoly ellenérzéseket váltott ki például az egyház részéről, amelynek pedig igen nagy a hatalma (Marylin Manson is megjárta itt jártakor: "ebben a városban túl sok a templom!"). Mindössze százan merészkedtek az utcára, közöttük sok észt, lett, svéd és német,  s három évig nem is próbálkoznak újabb menettel, mert a Baltic March néven ismert esemény rendezési jogával a három bali állam egymást váltva él. 

"Rigában és Tallinnban sem vonulnak fel ám többen, meséli Andrius. De a lett fővárosban legalább van pár melegklub. Az azért egy kicsit más..."

Mégse feledjük, hogy Litvániának - a többi balti államhoz hasonlóan - nagyon nagy távolságot kell megtennie, és ahhoz képest nyilván nagyon előretörőek, hogy mi határozta meg a múltjukat. Az igyekezet a vendéglátáson és az emberek működésmódján is jól látszik: a kávézóban négyen törik össze magukat azért, hogy a 6 litás fogyasztáskor a 200-as bankómból visszaadjanak, és még véletlenül sem teszik fel a kérdést, van-e apróm. Mindent megoldanak valahogy, és nem is rosszul, még ha nem tobzódnak is a lehetőségekben.

Ilyen kis paradoxonokból épülhet itt fel az egész élet: Kelet-Európa vegyül Skandináviával. És van egy olyan érzésem, hogy leginkább a fény felé haladunk. Laugh is in the air.

Szólj hozzá!

Címkék: !szocpol


Nagy-nagy... | 2011.05.01. 15:02 zsorzs legars

Nagy-nagy köszönet, hogy velünk voltatok tegnap éjjel!

A big big thanks to all of you for being with us last night!

Un grand-grand merci à vous tous pour avoir été avec nous cette nuit !

3 komment

Címkék: !szkafander


TONIGHT 30 April 2011: !szkafander straight-friendly gay party at DPU Budapest | 2011.04.30. 15:53 aendroid

Don't forget: the straight-friendly gay party with !szkafander on Buda side with Tilos dj's is happening tonight in D1 Club (formerly known as DPU Chachacha). Akció! Gin&Tonic: 850.- Ft

Music: dj Minek (Tilos) | dj A (!szkaфander) | dj DRS (Tilos) | Visual installations: vj Manna | vj Resistor

Address: Budapest 1st district, Krisztina körút 37. Déli Pályaudvar Nemzetközi Jegypénztár

Entrance: 1.500 .- | Early arrivers until 0.30, and presale if you don't want to queue up: 1.000.- | Presale places: Eklektika Restolounge 6th district, Nagymező utca 30. | Café& 6th district, Dessewffy utca 30.

Gin&Tonic: 850.- Ft

No dress code | No face control | No excuse! | Over the basement, under the stars | Don't forget the answer is 42! | Non-smoking dance floor | Park your spaceship on Baikonur or at Cape Canaveral and take a taxi or ride a bike!

Blog: szkafander.blog.hu | Facebook: !szkafander | Facebook event: !szkafander - Labour Night Out | Dance from 11.00pm | More info about DPU: http://szkafander.blog.hu/2011/04/25/straight_friendly_gay_party_budapest_30_april_2011

See you there! The Szkafander Crew

Szólj hozzá!


LeGars' rocket | 2011.04.27. 19:57 zsorzs legars

 - We all know ya fuckin' missed da lift-off just for more filthy gin'n'tonic not bloody beer!*

*Be aware: Gin&tonic costs less than it should (850HUF) in D1 on April 30 and it hits you more than you ever thought it could...

Szólj hozzá!

Címkék: !szkafander


Straight-friendly GAY party Budapest 30 April 2011 | 2011.04.25. 16:37 aendroid

The !szkaфander crew is organising its 5th party, called Labour Night Out. You are very welcome to join us on 30 April 2011 Saturday, in D1 Club, formerly known as DPU Chachacha. The club has undergone a major renovation recently. For those who would be its first time visitors; it's the old international cashier and waiting room of the Southern Railway Station ("Déli Pályaudvar"), renovated mainly in the original retro style from the 70's. The interior is spacious and has a nice view on Buda Castle across the glass facade. It's going to be our first party there, we are looking forward to dancing with you, on a wide range of music: minimal, electro, tech, dance. The crowd is usually mixed, mainly gay.

Music: dj Minek (Tilos) | dj A (!szkaфander) | dj DRS (Tilos) | Visual installations: vj Manna | vj Resistor

Address: 1st district, Krisztina körút 37. | official site: http://www.facebook.com/?ref=logo#!/club.d1 | pub-blog: http://indafoto.hu/kocsmablog/dpu_chachacha

Transport: metro until 23.30: metro line 2, station Déli Pályaudvar http://www.bkv.hu/metro/m2vissza.pdf | Night buses: 960, 990 | Night tram: 6 (10 minutes walk from Moszkva tér)

Entrance: 1.500 .- | Early arrivers until 0.30, and presale if you don't want to queue up: 1.000.- | Presale places: Eklektika Restolounge 6th district, Nagymező utca 30. | Café& 6th district, Dessewffy utca 30.

Blog: szkafander.blog.hu | Facebook: !szkafander | Facebook event: !szkafander - Labour Night Out | Dance from 11.00pm

No dress code | No face control | No excuse!

Over the basement, under the stars | Don't forget the answer is 42! | Non-smoking dance floor

Szólj hozzá!

Címkék: !szkafander !melegedő !űrzaj


Last Days of an Era | 2011.04.24. 12:05 zsorzs legars

 Körülbelül egy hónapja tudható, hogy a Király Fürdő működési rendje megváltozik, és májustól bevezetik a társas napokat, megszüntetve a szeparált férfi és női napokat... Tudjuk jól, küzdeni kell a költséghatékonyságért… Mégis kétséges, hogy a fürdő gazdaságosabban üzemel majd az új rendszerben.

 

Az idősebb férfiak utolsó mentsvára, a férfikurvák munkahelye, a huszonéves szalonbubik szürke zónája, a titkosilonák labirintusa volt eddig a Király Fürdő, melyről a budapestiek nagy része valószínűleg hallotta, hogy remek terep a flörtre, és nem sokban különbözik egy magánüzemeltetésű melegszanuától - leszámítva, hogy sokkal felemelőbb helyszín, még ha rá is férne az épületre egy alapos felújítás, és hogy bár megoldható, nem illendő annyira messze menni, mint egy szaunában.

Tegnapelőtt pár külföldi barátommal úgy döntöttünk, húsvéti bubiturizmust csapunk, és visszatérünk a fürdőbe. Barátaim régebben Budapesten éltek, azóta szétszéledt a társaság, és most, Húsvét alkalmából ismét összegyűlt. Egy részük korábban rendszeresen járt a Fürdőbe, így most ironikus melankóliával aposztrofálták a helyzetet "egy kor utolsó napjainak - the last days of an era". És tényleg…

A Király Fürdő az elmúlt években 50 milliós adósságot halmozott fel, mint azt megtudhatjuk az Index.hu cikkéből, így a vezetőségnek lépnie kell... Én azonban kételkedem abban, hogy a változás megoldást hoz, és hogy a valódi indok ebben áll... Az elmúlt tíz évben a legkülönfélébb dolgokat tapasztaltam meg a Királyban annak ellenére, hogy mindössze négy-ötször fordultam meg ott, leginkább azért, mert korábban egészen egyszerűen féltem betenni a lábam. Volt azután, hogy győzött a kíváncsiság. A tegnapi élményemet is hozzávéve – ma már nem félek, mert magabiztosabb vagyok - tényleg nem világos, miért is alakítják át a fürdő használati rendjét.

A gazdasági vízió nem igazán áll össze. De lássuk a tapasztalataimat:

A TV2 Aktív c. műsorának pár évvel ezelőtti botránya előtt (amikoris kandikamerával tettek egy kört a fürdő falai között) két-háromszor járhattam a Királyban. A hangulat valóban megfelel a műsorkészítők leírásának, egyetlen különbséggel: a riportban kifogásolják, hogy kötény helyett csak fürdőlepedőt kaptak. Emlékeim szerint kaptunk kötényt. Vicces, hogy a kispolgári hangulatú műsor a közszeméremsértéssel szemben emelt kifogásokat… ezt elvi síkon megértem, a gyakorlatban inkább kiröhögöm: eddigi látogatásaim során ugyanis szerintem egyetlen heterót sem láttam a Királyban, úgyhogy a helyi közszemérmet jobban sérti egy fürdőnadrág, mint egy fallosz, az országimázs szempontjából pedig e rejtekhely szerencsésebb, mint a bevezetendő szabályozás általi unalmas, lepattant fürdő.

A televíziós balhé után a Királyban bevezették a fürdőruhás megoldást, és megtartották ugyan a férfinapokat, az addigi szabad szellemiséggel merőben ellenkező új szokás azonban nem lehetett túl sikeres. Egyszer fordultam meg ekkoriban a Királyban, és bár előkandikált egy-egy kíváncsi fütykös, a hangulat inkább szomorkás volt.

Amikor pár napja úgy döntöttünk, ismét meglátogatjuk a fürdőt, nem voltunk benne biztosak, vajon továbbra is kell fürdőnadrág, vagy a botrány elhalkulta után a vezetőség suttyomban visszaállította a szabályokat. Megkönnyebbülten tapasztaltuk, hogy nem kell majd latexben izzadnunk, ismét előkerültek a köténykék. Nyilván: a fürdőnadrágos megoldás után a közönség kezdett átszokni a Rudasba (emlékezzünk, ebben az időszakban röppent fel leginkább a Rudas-beli buziverések híre is - talán nem véletlenül...). A Király Fürdő vendégei bizonyára eltűntek (amikor én jártam ott, alig lézengtek páran), a vezetőség a fejét vakarhatta: bubik nélkül nincs itt élet. Úgyhogy inkább visszaállíthatták a régi rendet.

Jelenleg, mint az Aktív felvételéből is felmérhető, a női napokon nagy a pangás, a férfi napokon azonban jól fogynak a jegyek: tegnap például telt ház volt, és 20 percet kellett várakozni. Ez betudható lehetne annak, hogy a melegek a változások előtt mind sikoltva rohannak egy utolsó merülésre, de külföldi barátaim azt mondják, régen sem volt ritka a teltház - különösen télen.

Nem gondolom tehát, hogy a mindennapos társas rend valóban megoldást jelent a fürdő deficitjeire. Erősen kétlem, hogy a társas napoktól bankot robbant majd a fürdő, és „fellendül a turizmus”, miközben a férfi napokon eddig remek forgalom mutatkozott. Igen jelentős látogatói réteg pártol el most a Királytól, az utánpótlás pedig a többi fürdőéhez hasonló profillal kétséges. A Gellért és a Széchenyi, illetve a Rudas hétvégi társas napjai mellett a lepukkant Király labdába sem rúghat (hiába olcsóbb 1,1€–val a belépő), ugyanakkor elveszíti a meleg turisták körében ismert, igenis hírét. Pár hónap múlva kell majd ellátogatnunk a fürdőbe, hogy felmérjük, milyen hatással van rá az új rend. Csendben pedig abban bízom, előbb-utóbb mindenféle csinnadratta nélkül visszaállítják a régi szabályokat, mert rájönnek, a melegek a fürdő legjobb fogyasztói...

4 komment

Címkék: !szocpol


süti beállítások módosítása